Dúlakönyv 1 A dúla szerepéről

A Dúlakönyv megjelenését több évtizedes kutatómunka, több ezer szülés, számtalan vizsgálat és interjú előzte meg – a szerzők igazán alapos munkát végeztek. A Nemzetközi Dúlák Hete alkalmából úgy döntöttem, hogy megosztok veletek belőle részleteket, hogy közelebb hozzam a számotokra a hivatásunk lényegét, miértjeit és mikéntjeit. Olvassátok szeretettel :)

A dúla tudatában van annak, hogy a párok egész életükben emlékezni fognak a szülés élményére. A dúla azért van jelen, hogy segítsen a pároknak olyan szülésélményt megvalósítani, amilyenre vágynak.

A dúla különleges szerepének megértéséhez először is meg kell különböztetnünk őt a szülés többi kísérőitől. A dúla nem orvos, nem nővér vagy szülésznő, és nem bába. Nincs képesítése arra, hogy bármilyen szakmai döntést hozzon. Képzése során azonban tanul a szokásos orvosi beavatkozásokról, hogy el tudja magyarázni azokat a szülőknek, és így csökkentse bizonytalanságukat és szorongásukat. Például a magzati szívhangvizsgáló akár nagyon alacsony szívritmust (1-2 dobbanás percenként) is mutathat pár másodpercre, míg a valódi szívritmus a normális, percenként 148. A dúla, aki ismeri ezt a jelenséget, meg tudja nyugtatni az anyát, hogy az alacsony érték a gép hibája, és nem a baba valódi szívverésének a ritmusát mutatja.

A nővér vagy a szülésznő, ha más feladatai vagy páciensei nem szólítják el, gyakran nyújt támogatást a vajúdás során. Számos nővér és szülésznő azért választja a szülészeti munkát, mert empatikus készsége révén vonzódik az anyák támogatásához a szülés során. De ahogy korábban már említettük, a vajúdás és a szülés során fellépő elvárások, időhiány és a vajúdó nők nagy száma miatt igen valószínűtlen, hogy a nővérek vagy szülésznők teljesen és folyamatosan elérhetőek legyenek egy vajúdó anya számára a vajúdás teljes időtartama alatt.
Néhány kórház rendelkezik olyan szülészeti osztállyal, ahol egy bába végig jelen lehet a vajúdás és a szülés során, de ez ritka. Leggyakrabban azt várják el a szülésznőktől, hogy két vagy több anyával törődjenek egy időben. Abban az esetben, ha magára kell hagyniuk az egyik anyát, hogy egy másikkal foglalkozzanak, általában örülnek a dúla jelenlétének.
Annak, hogy dúlák főként nők, több előnye is van. A vajúdó nő rendszerint kevésbé gátlásos egy másik nő jelenlétében. A testi funkciók intim megnyilvánulásai könnyebben kifejezésre jutnak egy hasonló nemű személy jelenlétében. Továbbá a finomabb, csendesebb, gyengédebb, érzékeny, gondozó, "anyáskodó" viselkedés a mi kultúránk hagyományai szerint női jellegzetesség.
A legtöbb dúlának már van gyermeke. Egy olyan nő, aki már szült, jelentős tapasztalattal rendelkezik, és termeszétes empátiával segít. Mindazonáltal az ilyen jellegű személyes tapasztalat nem alapvető fontosságú. Sok olyan nő, aki maga nem anya, nagyon érzékenyen dolgozik dúlaként. Bár nincsen személyes tapasztalatuk a szülésről, velük született pszihológiai és biológiai ráhangolódással viszonyulnak a vajúdó nőhöz.
A dúlák nem írnak elő légzőgyakorlatokat vagy vajúdási módokat. Érzelmi "támogató" környezetet biztosítanak az anya számára, és arra bátorítják, hogy saját testére hallgasson azzal kapcsolatban, hogy mi a legjobb számára a vajúdás különböző időszakaiban. A dúlák teljes mértékben együttműködnek bármely olyan légzőgyakorlat alkalmazása során, melyre a pár felkészült.

A dúla szerepe:
Tulajdonképpen mit tesz a dúla, hogy segítse az anyát?
Ideális esetben szerepe akkor kezdődik, amikor lehetősége van arra, hogy találkozzon az anyával és az anya partnerével másfél-három hónappal a szülés várható időpontja előtt - vagyis a várandósság harmadik trimesztere alatt.(1.) Ebben az időszakban a dúla részletesen kiderítheti, hogy a nő vagy a pár mit vár el és mit szeretne a szülés alatt. Azt is megtudja, hogy az anyának mi jelentett segítséget, mikor más helyzetekben feszült volt, és milyen fajta megnyugtatás segíti abban, hogy nyugodtabbnak, kevésbé idegesnek érezze magát. Például ha egy anya elmondja: "Általában nagyon nyugodt vagyok, ha valaki a vállamat vagy a hátamat lassan és gyengéden dörzsölgeti", akkor a dúla a vajúdás során ezt megpróbálja, és megkérdezi a nőt, hogy ez most is kellemes-e számára. A dúla megtanulja, hogy készen álljon bármit elfogadni válaszként, ne jöjjön zavarba, vagy bizonytalanodjon el, ha azok szokatlanok, ellentmondásosak, logikátlanok. Néha egy olyan dolog, ami korábban kellemes volt a nő számára, a vajúdás során nem bizonyul segítségnek. A tapasztalt dúla elég önbizalommal rendelkezik ahhoz, hogy ne bántódjon meg a nő látszólagos visszautasítása miatt.
Előfordul, hogy a nő nem mondja el a dúlának, hogy mit szeretne. A dúla ilyenkor kipróbál valamit egy rövid időtartamra, megfigyeli a nőt, és olvas a reakcióiból. Férje, anyja vagy anyósa előtt a vajúdó nő úgy érezheti, hogy egy bizonyos módon, "jól" kell szerepelnie. Ezzel ellentétben a dúla jelenlétében a nő teljesen elengedheti magát, és nem kell azzal törődnie, hogy megfeleljen, szerepet játsszon neki.
A dúla első látogatása a párnál vagy a várandós nőnél lehetőséget nyújt arra, hogy megfelelő kapcsolatot építsenek ki egymás között, és lehetővé teszi, hogy a dúla megtudja, hogy a szülőknek milyen vágyaik és céljaik vannak a gyermek születésével kapcsolatban. Ha az elvárások nem reálisak, a dúla tapintatosan elmagyarázza, hogy mi az, ami megtehető, s mi nem. Két vagy három látogatás elég ahhoz, hogy létrejöjjön a megfelelő kapcsolat. Néhány esetben azonban nem lehet megszervezni a születés előtti látogatásokat. Amikor a dúla csak az anya kórházba való felvételekor találkozik vele, a vajúdás első időszaka általában lehetőséget nyújt a kapcsolat kifejlődéséhez.
A legmegnyugtatóbb dolog a kapcsolatuk kezdetén az, hogy a dúla biztosítja az anyát arról, hogy vele fog maradni a vajúdás teljes időtartama alatt, és nem hagyja egyedül. Ha a dúlának el kell menni enni vagy a mellékhelységbe, az apa vagy a nővér helyettesíti. A kapcsolat erre a bizalomra épül - a nő és a család a törődést érzi az egyedüllét helyett.

1. Mi előnyösnek tartjuk, ha a kapcsolatfelvétel még előbb (tehát még a harmadik trimeszter előtt) megtörténik. Magyarországon ugyanis a várandós nő maga választhat dúlát, és a neki legmegfelelőbb társ megtalálása több időt vehet igénybe. Másrészt ez azért is előnyös, mert amikor az anya már megfogalmazta a szüléssel kapcsolatos igényeit, meg kell találnia azt a kórházat és azon belül esetleg azt az orvost és szülésznőt, aki partner ezek figyelembe vételében. Mind a kórházak, mind az orvosok szemléletében ugyanis jelentős különbségek lehetnek. Több esetben előfordul az is, hogy olyan nő keresi fel a dúlákat, aki még nem várandós, de készülvén a gyermekvállalásra valamilyen információra van szüksége.

6. A dúla szerepei
A vajúdó nő számára a szülési folyamat nagy részben a megengedésről szól. Annak megengedéséről, hogy önmaga lehessen, eltöröljön minden érzelmi és fizikai korlátot, és felszabadítsa önmagát az elvárások terhe alól, amelyek teljesítményének mércéjeként nehezednek rá az intézményi környezetben.
Az idegen környezetnek ezt a hatását azonban egy elfogadó, szerető ember teljes jelenléte képes feloldani, annyira, hogy helyébe a felszabadultság, a teljes biztonság érzése lépjen, olyan szabadságé, amelyben a képességek határai soha nem tapasztalt mértékben kitágulnak. Ez a szabadság, mely lehetővé teszi, hogy megjelenjen a nő igazi énje, új erőket mozgat meg, és segíti a kreativitást. Egy anya ezekkel a szavakkal fordult a dúlához: "Az, hogy végig velem voltál, támogattál, és ugyanakkor teljesen megbíztál bennem, erőt adott ahhoz, hogy tudjam, elég erős vagyok bármit véghezvinni az életemben."
Nadia, egy gyakorlott dúla elmondta, hogy azok az anyák, akikkel a kórházban találkozik, gyakran nem tudnak uralkodni magukon, mikor először érzik a fájdalmat. Ilyenkor Nadia megkérdezi, hogy félnek-e. A válasz többnyire igen. A dúla az anya szemében egyre növekvő félelmet lát, rettegést attól, hogy nem fogja kibírni a fájdalmat. Ekkor elmagyarázza a nőnek, hogy a vajúdás teljesen természetes folyamat és a test természetes működését jelenti, valamint azt, hogy a legjobb, ha engedi, hogy a teste tegye, amit tennie kell. Ha az anya kétségbeesettsége nem enyhül, Nadia ezt mondja: "Ne félj. Lélegezz mélyeket, lélegezz nyugodtan, és próbálj relaxálni. Így. Ez az egyetlen dolog, amit most tenned kell." Amikor Nadia csendesen és nyugodtan ismételgeti ezeket a mondatokat, az anya általában megnyugszik. E folyamat alatt bízni kezd önmagában és a folyamat természetességében.
Egy másik dúla, Joyce a dúla szerepének egy másik oldalát mutatja be. A vajúdás korai szakaszában úgy nyeri el az anya bizalmát, hogy jókedvűen és barátságosan viselkedik. Szerinte ez kellemes időszak lehet, mivel megismerik egymást, ami különösen fontos akkor, ha a dúla és az anya korábban még nem találkozott.
A vajúdás előrehaladtával a dúlák gyakran ringatják vagy átölelik a nőket. Ha egy nő sírni kezd, a dúla nedves kendőt hoz, és megtörli az anya arcát. Attól függetlenül, hogy az anya hogyan viseli a vajúdást, a dúla biztató marad, és sohasem próbálja meg fegyelmezni a szülőket vagy minősíteni az anyát.
Mikor a magzat arctartásban fekszik, a dúla különböző módszereket ajánl, hogy enyhítse az ekkor fellépő kellemetlen érzést - hátmasszírozás, forró vizes borogatás, nyomás a háton, de az is előfordul, hogy nem alkalmaznak semmilyen érintést. Minden anyának különböző szükségletei vannak. Ahogy a vajúdás tovább folyik, a dúla megkérdezi a nőtől, hogy mit szeretne. "Olyan kapcsolat alakul ki közöttünk, hogy az anya bármit kérhet tőlem" - mondja egy dúla. Jelenlétével, kellemes érintéseivel a dúla nyugalmat teremt.
Aktív vajúdási szakban, amikor a méhszáj tágulása ötről hét centiméterre növekszik, és a fájdalmak egyre gyakoribbak és erőteljesebbek, a dúla egyre több támogatást nyújt. Ilyenkor a nő partnere is nyugtalanná válhat, és támogatásra szorulhat. Ebben az időszakban mélyen megnyugtató, amikor a dúla bátorítást ad, és elmagyarázza, hogy mi történik. Egy apa a szülés után elmondta, hogy igazán megkönnyebbült, mikor a dúla a "véres műsor" után azt mondta: "Jól van. Minden rendben van." Ezt nem lehet elégszer elismételni. "Nagyon sokat segített nekünk" - tette hozzá.
Mikor a vajúdás intenzívebbé válik, az apa néha kissé eltávolodik az anyától. Ebben az esetben a dúla közelebb jöhet, vagy biztathatja az apát, hogy kerüljön közelebb, ha lehetséges, és tovább nyugtatja az anyát és partnerét, hogy a vajúdás normálisan folyik. Átlátja az eseményeket, elmagyarázza, hogy mi történik a különböző szakaszokban, és dicséri az anyát. Nem szokatlan, hogy az anya többször is megkérdezi a dúlát, hogy mikor megy el, elmegy-e. A dúla tudja, hogy ilyenkor az a bölcs válasz, hogy nem hagyja ott az anyát, csak ha a mellékhelységbe kell mennie néhány percre.
A szülés szakmai felelősségét a szakemberek viselik. 

A dúla feladata a szülés után az, hogy az anya mellett maradjon az apával együtt, majd gratuláljon a szülőknek, különösképpen az anya helytállásáért. Még ennél is fontosabb azonban az, hogy visszaemlékezzen a pár szülés előtti kívánságaira, és biztosítsa például azt, hogy az anyának és az apának legyen ideje egyedül lenni a babával, vagy hogy az anya korán szoptathasson.
Mikor a dúla a szülés után meglátogatja a családot, megkérdezi, hogy mire emlékeznek a szüléssel kapcsolatban, és hogy vannak-e kérdéseik, aggodalmaik. Megvitatja velük a szülés élményét, és lehetővé teszi azt, hogy szülők kifejezzék pozitív vagy negatív érzéseiket. A dúla biztatja őket arra, hogy beszéljenek, és emlékezteti őket arra, amit elfelejtettek*. Szinte minden anya sokat nyer azzal, ha hallja azokat a részleteket, melyeket kiestek emlékezetéből az élmények közül, és így az események új megvilágításba kerülnek. Az anyák gyakran úgy érzik, hogy nem sikerült jól teljesíteniük, és valamit nem jól csináltak. A szülési folyamat újra elmesélése segít megérteni azt, hogy mi is történt a vajúdás és a szülés során. Lehetőség arra, hogy növekedjen az anya önbecsülése, mivel rámutat arra az erőre, mellyel rendelkezik, és arra, hogy hogyan követte teste az ősrégi biológiai törvényeket. Ha komplikációk léptek fel, a dúla segíti az anyát az élmények összeillesztésében, és új megvilágításba helyezi őket.


*A szülés traumatikus élményei mozgósíthatják a személyiség olyan védekező mechanizmusait, amelyek között a történet egyes elemeinek átrendeződése, az emlékezet sajátos kihagyásai, az élmény átkeretezése is szerepet kaphatnak. A valóság nehezen elviselhető elemeinek közel engedését fékező, fokozatosságát biztosító képességünk nagyon fontos a személyiség integritásának megőrzése érdekében, különösen a gyermekágyas időszakban. Ezért óva intjük a dúlákat attól, hogy a - tévesen - csak negatív összefüggésben megismert elfojtás ellen küzdve olyan tényekkel való szembesítését erőltessék a párnak, amelyeket ők másként éltek át. Azt javasoljuk, hogy az élmények, tapasztalatok felszínre bukkanásának segítésében őrizzék meg ugyanazt a beavatkozásoktól tartozkodó kísérő szerepet, amelyet a szülés során dúlaként követnek. (A szerk.)