Gátvédelemmel szülni

Gátvédelemmel szülni – tanácsok kismamáknak

Sokat vitatott beavatkozás a gátmetszés a szülés során.  A nők nem ritkán erőszakként élik meg a beavatkozást, míg mások elmondásai szerint „nem éreztek semmit”.  A szülés nem csak egy testi folyamat, lelki oldala éppoly fontos egy nő számára, mint az, hogy egészséges kisbabát hozzon a világra. Azok számára, akik szeretnének természetesen, minél kevesebb beavatkozással és a testükbe vetett bizalommal szülni, a gátmetszés bizonyára egy olyan rítus amit szeretnének elkerülni. Jelen cikk megírásával megpróbálok egy átfogóbb képet adni a „miértekről” és „hogyanokról” a teljesség  igénye nélkül. Legfőbb célom azonban a nők tájékoztatása, és praktikus tanácsokkal való ellátása arra az esetre, ha szeretnének gátvédelemmel szülni.

A női gát elhelyezkedése és szerepe

Anatómiai értelemben a gáton a szeméremtájék területét értjük, ahol a rejtett izmaink a húgycső, a hüvely és a végbél helyezkednek el.  A gátizmok gyűrűs izmok, amelyek akarattól függően működnek (tehát képesek vagyunk tudatosan ellazítani illetve megfeszíteni őket).  Feladatuk többrétű. Tartják és védik a kismedencei szerveket, alapot képeznek az egész test számára, és fontos szerepük van a megfelelő has űri nyomás fenntartásában is. A gátizomzat továbbá hozzájárul a női nemi szerv kielégítő működéséhez a szexuális élet során, elősegíti az orgazmus kialakulását. Hétköznapi értelemben a hüvely és a végbélnyílás között található kis részt szoktuk gátnak nevezni.   Ez a női medencealap legérzékenyebb területe, amely egyben a gátmetszés helye a szülészeti gyakorlatban. 

A várandósság alatti változások hatásai a gátra

A várandósság alatti hormonhatások nagyban befolyásolják a gátizmok erejét. A relaxin, amely egy speciális hormon, már a várandósság korai szakaszában elkezd termelődni és a szülés pillanatáig folyamatosan jelen van a szervezetben. A relaxin fő feladata az izmok és a kötőszövetek fellazítása, így a medence átérőjének a növelése és a szülés alatti tágulás elősegítése. Hatására a gátizmok is ellazulnak, veszítenek az erejükből.  A növekvő pocak többlet súlyterheléssel és a testközéppont eltolódásával jár, melyek tovább gyengíti a gát erejét. Ezen tényezők együttes hatása okozzák az átmeneti inkontinenciát is, ami a szülés utáni három hónapon belül általában magától helyreáll (ha három hónapon túl is fennmaradnak az inkontinencia tünetei, akkor tartós gátizom gyengülésről beszélhetünk, ami már terápiát igényel).

Miért és mikor lehet szükség a gátmetszésre?

Hüvelyi, természetes szülés során a gát területe sérülhet. A gátsérülés érintheti a gát bőrrétegét (első fokú sérülés), az izomréteget (másodfokú sérülés), a végbél izomzatát (harmadfokú sérülés) vagy akár a végbél izom és nyálkahártyáját is (negyedfokú sérülés). Előfordulhat, hogy bizonyos esetekben szükség lehet a gátmetszésre a kitolási szakasz végén. Ilyenkor egy olló segítségével az orvos vagy a szülésznő átmetszi a bőrt és az izomzatot. Erre az eljárásra akkor van szükség, amikor az orvos úgy ítéli meg, hogy a baba veszélyben van, és minél előbb világra kell segíteni, illetve ha vákuum vagy fogó használatára kerül sor.  A vágást később varrással állítják helyre. A tapasztalat azt mutatja, hogy számos kórházi gyakorlatban – különösen az első szülés során – rutinszerűen alkalmazzák ezt az eljárást a vélt szövődmények csökkentése miatt. Ennek a szükségességét azonban már több tudományos vizsgálat is megcáfolta.

 „A WHO 1996-ban gyakorlati kézikönyvet adott ki a normál lefolyású szülés ellátásáról. Megvizsgálta a leggyakrabban alkalmazott szülészeti beavatkozások mellett, illetve azok ellen felmerülő bizonyítékokat, és ajánlásokat fogalmazott meg alkalmazásukra nézve. Az orvosi indok nélkül, rutinszerűen alkalmazott gátmetszést a bizonyítottan káros, megszüntetendő gyakorlatok közé sorolta, mivel a rutinszerűen alkalmazott gátmetszés nem védi sem az anyát, sem a magzatot a károsodástól, ellenben növeli a gátsérülés és más komplikációk fellépésének kockázatát, illetve azok súlyosságát. A gátmetszés végzése kizárólag váratlanul fellépő komplikáció, orvosi vészhelyzet esetén indokolt, a szülő nő tájékoztatását követően, helyi érzéstelenítés mellett, megfelelő higiéniás feltételek megteremtésével. Gátmetszést csak megfelelően képzett szakszemélyzet végezhet. Mindezeket figyelembe véve a gátmetszés elfogadható arányát 10% alatt határozták meg. Maga a gátmetszés is hordoz hátrányokat és kockázatokat: növeli a vérveszteséget, vérömlenyt okozhat, az esetek nagytöbbségében a természetes gátrepedésnél súlyosabb sérülést okoz (súlyos gátrepedések például szinte kizárólag gátmetszés továbbterjedése nyomán keletkeznek), gyakran követi elhúzódó sebgyógyulás, növeli a sebfertőződés és a szülés után fellépő szexuális problémák kockázatát.”
(A szöveg teljes terjedelmében megtalálható a Születésház Egyesült honlapján: http://www.szuleteshaz.hu/gatmetszes-magyarorszagon/)

Hogyan kerülhető el a gátmetszés?

A gátvédelem jelenthet alternatívát a gátmetszésre (vagyis annak megelőzésére). A gátvédelemmel szülésre készülni kell, testileg-lelkileg egyaránt. Ha gátvédelemmel szeretnénk szülni, beszéljünk róla orvosunkkal vagy a szülésznővel még a szülés előtt. Érdemes utána járni, hogy a kórház, ahol szülni szeretnénk, milyen gátmetszési aránnyal rendelkezik, illetve milyen módszerek és eszközök állnak a rendelkezésünkre, ha el szeretnénk kerülni a beavatkozást. 

Gátvédelem . Hogyan? Miként?

A gát épsége leginkább a gátizomzat állapotától, és a szülésvezetés, szüléskísérés módjától függ. Ennek függvényében a gát épségének megóvásához is több tényező együttes megléte szükséges. 

Életmód

Már a várandósságunk alatt sokat tehetünk a gát épségének megőrzéséért gátkímélő életmóddal és helyes tudati ráhangolódással. Fontos a testünkbe vetett bizalom és annak erősítése, hogy nem lesz szükség külső beavatkozásra ahhoz, hogy a kisbabánkat a világra hozzuk. A rendszeres testmozgás, a jóga vagy az intimtorna a várandósság alatt is elengedhetetlen. A fehérjékben, vitaminokban és E-vitaminban gazdag ételek fogyasztása szintén hozzájárulnak a gát épségének megőrzéséhez. A málnalevél tea bizonyítottan lazító hatással bír a kismedencei izmokra, fogyasztása a 34-36. héttől javasolt. Emellett a rendszeres szexuális élet is edzésben tartja a gátizmokat. 

A szabadon megválasztott vajúdási és szülő pozíciók, illetve a szabad mozgás jelentősége

A legtöbb nőnek szüksége van arra, hogy vajúdás közben testhelyzetet változtasson, és szabadon mozoghasson. Háborítatlan körülmények között szülő nők ösztönösen a függőleges testhelyzeteket veszik fel (guggolás, térdelés, állás vagy a négykézláb helyzeteket).  A függőleges testhelyzet előnye a fekvővel szemben, hogy kedvezően használja ki a gravitációt (fekve a szülőcsatorna helyzete miatt a gravitációs erővel szemben kell nyomni), a baba jobban be tud illeszkedni a medencén való áthaladáshoz (a medence átmérője nagyobb guggoló vagy térdelő helyzetben), valamint zavartalan a vérkeringés az anya és a baba között (a baba súlya nem nehezedik az anya fő vérereire).  Ha a nő szabadon mozoghat, „együtt dolgozhat a babával” az elősegíti a baba leereszkedését és forgó mozgását, tehát magát a megszületést. A kórházi gyakorlatban általában háton fekve vagy az ún. „kőmetsző” pozícióban szülnek a nők (félig ülő helyzetben, felhúzott lábakkal).  Ebben a pózban a gátizmok épségének megóvása nagyon nehéz feladat. A szülészeteken alkalmazott magas gátmetszési arány egyik fő oka a nem természetes szülő pozíció, amely sokkal több esetben teszi szükségszerűvé ezt a beavatkozást. Ez az, ami kulcsfontosságú a gátvédelem szempontjából, érdemes tehát érdeklődni az általunk választott szülészeten, hogy milyen alternatívákra lehet számítani az adott intézményben. 

Gátmasszázs és a meleg vizes borogatás

A kitolási szakaszban a szülésznő által végzett speciális manuális technikák elősegíthetik a baba fejének kibújását anélkül, hogy gátmetszést kellene végezni. A melegvizes borogatás jobb keringést, ezáltal hatékonyabb tágulást eredményezhet. Gátmasszázst a 36. héttől magunk is végezhetünk, bár ennek hasznosságáról eltérőek a vélemények – van akinek segített míg mások nem találták hasznosnak.

Amint fent úgy lent

A torok és a száj záróizmai, valamint a hüvely és a méhszáj záróizmai között nagyon szoros, reflexes kapcsolat áll fenn. Tehát egy ellazult száj rugalmasabb méhszájat jelent. Ellenkező esetben, amikor összeráncoljuk arcizmainkat (pl. a fájdalom miatt felszisszenve vagy erőlködés közben) a gátizmok is megfeszülnek, ami a vajúdás alatt megnehezíti a baba előre haladását, a kitolási szakaszban pedig megnöveli a gát sérülésének esélyét. A mély hangok a magas hangokkal szemben szintén segítik a gátizmok lazulását, így a méhszáj tágulását is. Törekedjünk tehát a vajúdás alatt a mély hangok kiadására laza arcizmok mellett. Az arc és a gát együttes ellazítását meg lehet tanulni és érdemes gyakorolni is a szülést megelőző időszakban.

Csak természetesen!

Számos egyéb tényező is rontja a gátvédelem esélyét, melyek egyike sem a természetes folyamatokat hivatottak támogatni. Ilyenek az erőltetett, felszólításra nyomás, olyan környezet ahol az anya nem érzi magát biztonságban, vagy olyan emberek jelenléte a szülés alatt akik ellenszenvet váltanak ki a nőben, a szülés megindítása, vagy oxitocin infúzió adása a kitolási szakban, a gyógyszeres fájdalomcsillapítás, vagy amikor az orvos alkarjával nyomást gyakorol a méhre ezzel segítve a kitolást. 

Légzés

Ameddig és amikor csak lehet, lélegezzünk hosszan és mélyen a vajúdás alatt, ugyanis ez nem csak az izmainkra, de a lelkünkre is lazító, elengedő hatással van.  A mély, figyelmünket befelé irányító légzés mellett jobban együtt tudunk dolgozni a testünkkel és a kisbabával.  Álljon itt egy egyszerű gyakorlat a mély, hasi légzés tudatosítására:

 Feküdjünk hanyatt, felhúzott térdekkel, talpunk legyen a talajon. Kezünket tegyük a hasunkra a köldök alatti területre. Lazítsunk el, engedjük ki gyengéden a hasunkat (ne toljuk ki), majd húzzuk vissza. Ne gondoljunk a légzésre csak engedjük, hogy a hasunk mozogjon. Lassan, figyelmesen végezzük a gyakorlatot legalább öt percen át. Majd csukjuk be a szemünket és úgy folytassuk a gyakorlást. Egy idő múlva érezni fogjuk, hogy belégzéskor emelkedik, kilégzéskor süllyed a hasunk. Figyeljük meg a testünkben végbemenő változásokat, engedjük el a kilégzéssel a feszültségeket, testi és lelki fájdalmainkat, míg belégzéskor töltődjünk fel pozitív energiával.  

A nyugodt, mély légzést már a várandósság ideje alatt érdemes gyakorolni, hogy a szülés alatt tudatosan és hatékonyan tudjuk alkalmazni. Amikor a szülés során úgy érezzük, hogy a gát már nem tágul hatékonyan – és ezt égető érzés kíséri, amit nem a baba fejének megszületése okoz –, a fújtató légzés segíthet. Képzeljük el, hogy egy tollpihét kell a levegőben tartani apró, gyors ki- és belégzésekkel.

Ha mégsem

Ha valamiért mégsem valósult meg a gátvédelem a szülés során, ne keseredjünk el. A gátmetszés helyén tulajdonképpen egy seb keletkezik, amit ha megfelelően ápolunk, hamar gyógyulhat. Fontos, hogy gátmetszés vagy bármilyen nemű gátsérülés után naponta többször öblítsük a gát területét tiszta vízzel, az első napokban a vizeletürítés is folyó vízsugár mellett javasolt így elkerülhetjük a kellemetlen csípő érzést. Az aloe vera és körömvirág bázisú krémek, sprayek, és a jeges borogatás alkalmazása javasolt a seb környékén. Használjunk vastag és puha betétet a gyermekágyi időszakra, és kerüljük a hosszan tartó ülést! Az első időszakban a kisbabánk sokat szeretne majd mellen lenni, a szoptatás akár a nap felét is kiteheti, ezért érdemes mielőbb megpróbálkozni az oldalt fekvő helyzettel (ami a saját pihenésünket is jobbá teheti). Ha nehézségeink vannak a mellrehelyezéssel forduljunk szoptatási tanácsadóhoz vagy kérjünk segítséget a védőnőtől.  A székrekedés is nehezítheti a sebgyógyulást, ezért táplálkozzunk tudatosan, részesítsük előnyben a rostokban gazdag étkeket.