Szülési terv

Külföldön elterjedt gyakorlat, hogy a várandósok szülési tervet készítenek és előre átbeszélik az orvossal, hogy milyen módon akarnak szülni. Célszerű már a kórházat és az orvost is a szülési terv alapján választani. Gyakori „tévedés”, hogy a várandós nem tisztázza előre a kórházzal, orvossal, hogy milyen protokollok szerint zajlik a szülés, mik a lehetőségei a vajúdás alatt és a szülést követően. Hogy ne érjen minket meglepetésszerűen semmilyen helyzet, merjünk kérdezni! A szülési terv segít végiggondolni, hogy hol és hogyan szeretnénk szülni, és támpontot ad az orvosnak és a kórházi személyzetnek is.

Elkérhetjük előre azokat a beleegyező nyilatkozatokat, amiket a szülés során aláíratnak velünk, ha valamilyen beavatkozásra kerül sor. Ez azért is fontos, mert a vajódás alatt nem feltétlenül leszünk olyan állapotban, hogy teljeskörűen tájékozódjunk és felfogjuk a beavatkozás lényegét, kockázatait.

Kérdezzünk rá a kórházban alkalmazott szülési protokollra! Minden kórházban más-más eljárásrendeket használnak szülésnél, sőt, sokszor még egy intézményen belül is változhat, hogy melyik orvos hogy vezet szülést. A volt Egészségbiztosítási Felügyelet 2010-es adatai alapján például különbségek mutatkoznak a szülészeti protokollok között: a vizsgált szülészetek 30%-ában kötelező volt a borotválás, 20%-ában a beöntés, 8 intézményben nem engedték a vajúdás alatti folyadékfogyasztást. Az intézmények közel felében csak a vajúdás pozíciója volt megválasztható, a szülésé nem. Tájékozódjunk előre, hogy a választott kórház/orvos hogyan jár el! A baba elhelyezésében is nagy különbségek vannak. Nem minden intézmény tudja biztosítani, hogy a szülést követően az anya 24 órán keresztül gyermekével lehessen.

A szülési terv elkészítésénél érdemes átgondolni, hogy melyek azok a beavatkozások, amiket mindenképpen el akarunk kerülni, akarunk-e beöntést, borotválást stb., kik legyenek velünk a vajúdás alatt, a szülést követően az újszülött velünk maradjon-e stb. Ma Magyarországon a szülés két formája közül lehet választani: vagy kórházba megyünk vagy otthon hozzuk világra gyermeküket bába segítségével. A várandósság betöltött 36. hetéig kell eldönteni, hogy hol szeretnénk szülni és otthonszülés esetén jelezni a választott bábának

Minden felmerülő igényünket előre tisztázzuk az orvossal, kórházzal, bábával és kérdezzünk rá az alkalmazott eljárásrendre. A Magyarországi Dúlák Egyesülete által összeállított alábbi kérdőív segít végiggondolni azokat a pontokat, amik a szülési terv szempontjából a leglényegesebbek.

Császármetszés előtt/után
Előfordulhat, hogy előre tudjuk, mindenképpen császármetszésre fog sor kerül. Ebben az esetben is van választási lehetőségünk: egyes orvosok például programozott császár előtt is engedik a vajúdást, ami jótékonyan hat nemcsak az anya-baba kapcsolatra, de a szoptatásra is. Abban is eltérő az intézmények eljárásrendje, hogy bent lehet-e a műtőben az apa. A volt Egészségbiztosítási Felügyelet 2010-es adatai alapján császármetszésnél a szülészetek 31%-a meg tudta oldani, hogy az apa is ott legyen a szülésnél. Sok kórházban már lehetőség van a szülés utáni korai bőrkontaktusra az anyával vagy az apával még császármetszés esetében is.

Forrás: csaszarmetszes.hu

MODULE Szülési terv

KÖRNYEZET: 

1. Szeretnék: 

• szülőszobán (kórházban) szülni 
• otthon szülni

2. Szeretném, ha ott lennének: 

• partnerem/férjem 
• barátnő(i)m/barátom:…………………………………………………… 
• rokonok(anya, testvér stb.):……………………………………………. 
• a gyermekem 
• dula:

3. Szeretném, ha a kórházban lenne: 

• szülőszék 
• kád 
• labda 
• bordásfal

4. A saját ruháimat szeretném viselni a vajúdáskor és a szülés alatt. 
5. Szeretnénk fotózni/videózni 
6. Szeretném, ha csak tompa fények lennének 
7. Szeretnék közben zenét hallgatni. 
8. Szeretnék még magam körül látni (pl. virág, kedves tárgy stb)

AZ ELŐKÉSZÍTÉS: 

1. Beöntés: 

• Elfogadom. 
• Nem szeretnék beöntést kapni.

2. Borotválás: 

• Elfogadom 
• Nem szeretném, ha leborotválnának. 
• Én magam szeretném megcsinálni.

3. Szeretném viselni a kontaktlencséimet, ha nem kell elaltatni. (nincs komplikáció).

A VAJÚDÁS: 

1. Szeretném, ha a partnerem végig velem lehetne (a vizsgálatok alatt is). 
2. Ha a magzatvíz már a fájások megindulása előtt elfolyik, szeretnék legalább 10-12 órát várni, mielőtt az orvosok bármilyen módon beavatkoznának. (ha a baba állapota engedi) 
3. Ha túlhordom a babát, szeretném, ha egészen addig nem indítanák meg a szülést, ameddig a baba és én jól vagyunk. 
4. Ha szükséges a szülés megindítása vagy gyorsítása, a következő módszereket szeretném kipróbálni: 

• gyógyszer/infúzió 
• akupunktúra 
• gyógynövények 
• beöntés 
• járkálás 
• szex (bizony, van ahol engedik, sőt ajánlják, bár Magyarországon nem ez a jellemző!)

5. Szeretném, ha a vajúdás alatt csak akkor vizsgálnák meg kézzel a méhszájat, ha ez orvosilag feltétlenül indokolt. 
6. Vajúdás alatt szeretnék enni és inni 
7. Vajúdás alatt szeretnék inni vagy jégkockát szopogatni, ha nagyon szomjas vagyok. 
8. A fájdalommal így szeretnék megbírkózni: 

• gyógyszer 
• epidurális érzéstelenítés 
• akupunktúra 
• akupresszúra 
• hipnózis 
• relaxáció/lazító technikák 
• légzőgyakorlatok 
• fürdőkád/zuhany 
• masszázs 
• illóolajok

TOLÓFÁJÁSOK/SZÜLÉS: 

1. Gátmetszés: 

• Ha várható a gátrepedés, szeretnék gátmetszést. 
• Rábízom az orvosokra, elfogadom a rutinszerű gátmetszést is. 
• Inkább kockáztatom a gátrepedést, de nem szeretnék gátmetszést.(kivéve ha vészhelyzet van).

2. A kitolás szakaszában a következő poziciókat szeretném kipróbálni: 

• Klasszikus (fekvő vagy félig ülő) helyzet. 
• Oldalfekvés 
• Guggolás 
• Térdelés 
• Ahogy akkor érzem

3. Szeretnék: 

• szülőágyon szülni 
• szülőszéken szülni 
• ott és úgy szülni, ahogy akkor érzem

4. Szeretném megérinteni a baba fejét, amikor kibújik. 
5. Szeretném, ha nem lennének jelen idegen orvosok, vagy orvostanhallgatók. 
6. Szeretném, ha az ösztöneimnek engedve tolhatnék és nem vezényszóra. 
7. Szeretném, ha addig ameddig ez orvosilag nem veszélyes, nem avatkoznának be mesterségesen a kitolási szakaszba (nem szeretnék gyorsítót, illetve császármetszést). 
8. Ha be kell avatkozni: 

• gyógyszert szeretnék 
• császármetszést szeretnék

9. Ha segítségre van szükség a baba világra jöveteléhez: 

• inkább fogót szeretnék 
• inkább vákumot szeretnék

HA CSÁSZÁRMETSZÉSRE VAN SZÜKSÉG: 

1. Szeretném, ha a partnerem jelen lehetne. 
2. Altatást szeretnék. 
3. Epidurális érzéstelenítést szeretnék. 
4. Szeretném, ha megérinthetném a babát. 
5. Szeretnénk fotózni/videózni. 
6. Ha a baba jól van, szeretném azonnal megkapni.

A SZÜLÉS UTÁN: 

1. Szeretném, ha a köldökzsinórt csak akkor vágnák el, ha már nem lüktet. 
2. A partnerem szeretné elvágni a köldökzsinórt. 
3. Szeretném még a tisztogatás/mérés előtt megkapni a babát. 
4. Ha a tisztogatás/mérés előtt nem kaphatom meg a babát, szeretném, ha a partnerem végig ott lehetne. 
5. A tisztogatás/mérés után szeretném, ha a baba legalább 2 órát velem tölthetne. 
6. Szeretnénk, ha a partnerem is megfoghatná a babát. 
7. A szülés után azonnal szeretném megszoptatni a babát.

A KÓRHÁZBAN: 

1. A szoba: 

• Egész nap szeretnék együtt lenni a babával (éjszaka is). 
• Csak nappal szeretnék együtt lenni a babával. 
• Csak etetési időben szeretnék együtt lenni a babával. 
• Fizetős szobát szeretnék. 
• Ha fizetős a szoba, szeretném, ha a partnerem is ott lehetne. 
• Szeretném ha a partneremet/nagyobb gyereke(i)met is beengednék látogatóba, és meg is érinthetnék a babát.

2. Szoptatás: 

• Szoptatni szeretnék 
• Tápszerrel szeretném etetni a babát.

3. Ha szoptatsz: 

• Az igény szerinti szoptatást választom (a baba akkor eszik, amikor akar) 
• Szabályos időközönként szeretném szoptatni 

Ha a baba éjszaka felébred: 
1. Szóljanak nekem/hozzák ki, hogy megszoptathassam 
2. Adjanak neki lefejt anyatejet (ha van már tejem) 
3. Adhatnak neki tápszert. 
4. Adhatnak neki vizet vagy teát.
4. Ha a gyerek fiú, szeretném, ha körülmetélnék.

EGYÉB MEGJEGYZÉSEK:

Guggolások a várandósság alatt -mit, hogyan és miért?

Ezen a héten három olyan gyakorlatot ismertetek, amelyek a szülésre való fizikai felkészülés nagyon fontos elemei lehetnek. Ezek a klasszikus guggolás, a jóga-guggolás vagy Malasana, és egy klasszikus jóga póz, a Bandha Konasana vagy pillangó tartás. 
A guggolásokat végezhetjük magas ismétlésszámmal, repetitív módon, illetve kitartott jógapózként is (Malasana). 

„Végezz el naponta 300 guggolást és gyorsan fogsz szülni!"

(Ina May Gaskin, holisztikus bába)

Elsőre igazságtalannak tűnhet ez a javaslat és sokan meg is torpannak ennek hallatán, azonban érdemes a guggolásokkal kapcsolatban egy kicsit mélyebbre ásni magunkat! Megmutatom Neked, hogy Ina Maynek valószínűleg nagyon is igaza lehet :) 

A guggolások általános hatásai:

A rendszeres guggolások hatására a medence kimeneteli nyílása akár 20 – 30% -al is megnövekedhet, ennek hatására kevesebb fájdalommal járhat a szülés de akár le is rövidülhet a kitolási szakasz, továbbá erősödik a medencefenék - és láb izomzata így a szülés alatt hosszabb ideig leszel képes guggoló pózban vajúdni vagy a kitolásban „időzni”. 

Rendszeres guggolások hatásai részletesebben:

1. Erős és stabil medencefenék
2. Erős lábak és talpboltozat
3. Csökken, illetve meg is szűnhet a derék- és medence körüli fájdalom

A progeszteron és a relaxin nevű hormonok hatásai révén a kismama izmai gyengülnek, elasztikusabbá válnak, ízületi szalagjai pedig meglazulnak, ami által gyengül a stabilizáló funkciójuk. Ennek a szülés alatti tágulásban van rendkívüli szerepe, és nem is befolyásolható, azonban kiváltó oka lehet számos medenceövi és gerinctáji ízületet érintő kellemetlen tünetnek és fájdalomnak. A gyenge gátizomzat nem ad megfelelő alátámasztást a növekvő pocaknak, és növelheti a szülés alatti gátsérülés, illetve az aranyér és a későbbi szervsérülések kialakulásának a kockázatát is. A guggolások erősítik a láb, a comb, a far, és a medencefenék izomzatát, valamint a Kegel-gyakorlatokhoz hasonlóan felkészítik a gátizomzatot a baba kihordására, illetve a szülésre, amelyre több okból is nagy szükség van.  A guggolásokkal továbbá megelőzhető a derék – és keresztcsonti fájdalom, a bokasüllyedés, illetve a lúdtalp is, ami stabil alapot képez a súlyviseléshez, és a helyes testtartás alapját is megteremti.

4. Felkészít a vajúdásra és a szülésre
A guggolás egy nagyon hatékony vajúdó- és szülőpóz. Vajúdás alatt szélesre nyitja a medencét, ezáltal hozzájárul a táguláshoz, s mivel a medence így minden irányba tágulni képes, a guggolás során nagyobb hely keletkezik a baba számára is a szülőcsatornába való beilleszkedéshez. Ha guggoló pózban vagyunk a kitolás során, az megkönnyíti a szülés munkáját, mert hatékonyabb hasprést tesz lehetővé, és a gravitáció is segíti a baba világrajöttét. A háborítatlan szülések során sok nő választja ezt a pózt. Minél többet gyakoroljuk a guggolásokat a várandósság alatt, annál magabiztosabban tudjuk majd a szülés alatt felvenni, és hosszabb távon megtartani ezt a pózt. 

5. Gyorsabb és könnyebb szülés
A rendszeres guggolások lerövidíthetik és megkönnyíthetik a szülést. 

Mit mond az evidencia a guggolásról?

Egy 2012-ben a Cochrane adatbázisban publikált tanulmány is rámutat arra, hogy a vajúdás és szülés alatt a guggolásnak számos előnye lehet. Az említett tanulmányban 22 véletlenszerűen kiválasztott tudományos kutatásban, több mint 7200 nő szülésének eredményeit vetették össze.

Az említett tanulmányban összevetettek két csoport adatait: klasszikus háton fekvő pózban történő szülések adatait vetették össze a kontroll csoport adataival, amelyben a nők véletlenszerűen kiválasztva vízszintes helyzetben szültek.  

A vízszintes testhelyzetben történő szülések során:
- 23% ritkábban volt szükség fogós vagy vákuumos szülésbefejezésre
- 21% ritkábban volt szükség gátmetszésre
- 35%-al gyakrabban fordult elő másodfokú sérülés a gáton, kivéve, amikor kipárnázott szülőszéken, u.n. szülőpárnán szültek nők, ebben az esetben ugyanis kiküszöbölhető a sérülés megjelenése. (Erről bővebben itt olvashatsz)
- 54% ritkábban tapasztaltak rendellenes magzati szívhangot
- 65% gyakrabban tapasztaltak 500 ml-nél nagyobb vérvesztést. 

Nem volt különbség a két csoport között a kitolás ideje, a császármetszések aránya, a harmadfokú gátsérülések száma, a vértranszfúzió szükségességének aránya, az intenzív újszülött ellátást igénylő esetek –és a halvaszülések száma között. 

A tanulmány rámutat arra, hogy természetes szülés során a felegyenesedett pozíció szignifikánsan csökkenti az eszközös szülésbefejezések és a gátmetszések számát. 

A guggolások kapcsán nem elhanyagolható tény az sem, hogy a vajúdás és a kitolási szakasz is órákat vehet igénybe, ezért fontos, hogy izmaink edzettek legyenek és ne fáradjanak el még az előtt, hogy a baba megszületett volna. 

A rendszeres várandóság alatt végzett guggolások jó előkészületet jelentenek. 

 A klasszikus guggolás helyes technikája
Állj a csípőszélességnél nagyobb terpeszben, a lábfejeket fordítsd kifelé kb. 30 fokban. A medencéd billentsd, úgy hogy a derekadnál a görbület elsimuljon. Kezeidet tedd csípőre, kulcsold össze őket, vagy fogd át a könyökeidet vállmagasságban magad előtt. Guggolj úgy, mintha egy székre szeretnél leülni egyenes háttal, enyhe törzsdöntésben. Nem szükséges mélyre guggolni, a maximum 90 fokos térdhajlítás elegendő. Ha nem vagy biztos a technikában konzultálj szakemberrel. 

Naponta 300 guggolás javasolt! Fokozatosan növeljük a guggolások számát, míg el nem érjük egy nap a 100 ismétlésszámot a következő módon: 5x20 guggolás szünetek beiktatásával. Ezt ismételd heti 3-szor. 

Akár a nap több szakaszára elosztva is végezheted a guggolásokat, szóval nyugi: nem kell 300-at lenyomni egyből :) Sőt! Ha nem akarok nagyon szigorú lenni, akkor azt állítom, hogy naponta 100 guggolással is már csodás eredményeket érhetsz el ;) fontos az edzettségi alap szint, nem kell erőn felül "izomból nyomni", tartsd tiszteletben a határaidat és guggolj élvezettel, jó kedvűen annyit, amennyit tudsz! Az eredmény kevesebb ismétlésszámmal sem marad el ebben biztos lehetsz. 

A helyes guggolási technika

Mikor nem tanácsos guggolásokat végezni?

1. Ha a 30-dik hetet betöltve a baba még nincs optimális pózban, vagy farfekvéses
Ebben az esetben a baba megfordítását, illetve a beilleszkedés optimalizálását elősegítő gyakorlatokat végezzük inkább.

2. Fájdalom jelentkezik a guggolások során
Ha a gyakorlat kivitelezése fájdalmat generál konzultálj szakemberrel, mert lehet, hogy csak a technikádon kell javítani. 

3. Orvosi ellenjavallatok:
A guggolások végzése tilos Vasa previa (a magzatburokban futó ér megrepedése), a kórtörténetben szereplő koraszülés, vagy a 35-dik hetet megelőző, gyógyszeres kezelést igénylő szülésmegindulás esetén. 
Amennyiben egyik ellenjavallat sem áll fenn, a guggolásokat a várandósság teljes ideje alatt végezhetjük.

Malasana (jóga guggolás)

Állj csípőszéles terpeszben, a lábfejeket fordítsd kifelé, majd guggolj le szélesre tárt térdek mellett. A várandósság utolsó harmadában, szélesebbre is veheted a terpeszt, hogy elegendő helye legyen a pocakodnak. Törekedj a teljes talptámaszra, de ha ez nem megy egy összetekert törölközőből készíts alátámasztást a sarkadnak. Érintsd össze a tenyereidet (imádkozó tartás), a könyökeiddel támaszd meg a térdek belső oldalát. Egy nagy lélegzetvétel kíséretében zárd a lapockákat, húzd hátra a vállaidat, az állad a mellkasodhoz, fejtetőven nyújtózz meg és a könyökeid segítségével távolítsd a térdeket egymástól. Lélegezz mélyen, teljes jógalégzéssel. Tartsd ki a pózt 30 másodperc és egy perc között, elmélyedve a gyakorlat hatásaiban. A tenyereidet a talajra támasztva, a testsúlyodat enyhén rájuk terhelve, hajlított térddel és gömbölyű háttal lassan állj fel. Ha megszédültél, várj, amíg az egyensúlyod helyreáll. Ismételd a gyakorlatot tetszés szerint.

Guggolás megemelt sarokkal

Variációk:
Guggoló pózban gátizom tornát is végezhetsz. Több technikát is alkalmazhatsz:
1. Belégzésre teljes erővel feszítsd meg a medencefenék izmait, majd kilégzésre lazítsd el.
2. Nyugodt légzés mellett apró, szapora feszítéseket végezz a medencefenék izmaival („pulzáló” vagy „pislogó” izommunka).  
3. Mindkét technikát végezd el, az egész gátizomzatot egyszerre megfeszítve, illetve elkülönítve is a húgycső, a hüvely, majd a végbélzáró izmokkal. Ügyelj arra, hogy a farizmok a gyakorlat alatt lazák maradjanak. 

Guggolás fal mellett, párnával megtámasztott medencével

Baddha Konasana („lepke póz”)

Ülj nyújtott lábakkal. Ha a csípőd, vagy a lágyékod nagyon kötött, rakj az ülőcsontjaid alá  egy összehajtogatott plédet. Támaszkodj meg két kézzel a talajon a csípőid mellett, majd kilégzésre hajlítsd be a lábaidat úgy, hogy a sarkaidat a medencéd felé húzod. Érintsd össze a talpaidat, majd engedd, hogy a térdeid lefele süllyedjenek. Hozd a sarkaidat olyan közel a medencédhez, amennyire még kényelmesnek érzed. Ragadd meg a nagylábujjaidat a középső-, a mutató- és a hüvelykujjaddal, vagy az összekulcsolt kezeiddel támaszd alá a lábujjaidat. Ha nem tudod megfogni a nagylábujjadat, akkor fogd a bokádat vagy a sípcsontodat. Ügyelj arra, hogy szimmetrikusan terheld mindkét ülőcsontodat. A hátad legyen egyenes, lapockáidat szorosan zárd egymáshoz, emeld ki a mellkasod, fejtetővel nyújtózz meg, a légzésed pedig legyen nyugodt és mély.
Tartsd ki a póz 1-5 percig, majd támaszkodj meg két kézzel a csípőid mögött, és lassan belégzésre emeld a térdeid, majd nyújtsd ki a lábaidat.

A gyakorlat hatásai:
• Nyújtja, a csípőt, a belső combizmokat és a térdeket
• Serkenti a szív munkáját és javítja a vérkeringést
• Serkenti a belső szervek munkáját, és az emésztést
• Az isiász és lumbágó terápiás gyakorlata, enyhíti a derékfájást
• Erősíti és stabilizálja a medencefenék izomzatát (a gátizmokat)
• A legtöbb jógamester és jógarendszer szerint a póz következetes és folyamatos gyakorlása a várandósság utolsó utolsó szakaszáig megkönnyíti a szülést

Baddha konasana fal mellett - könnyített változat

Baddha konasana klasszikus változata kismamáknak

Szülőszék, párnázott

Arra buzdítalak kedves kismama, hogy még ma kezd el a gyakorlást, hogy minél előbb élvezhesd a áldásos hatásait! A várandósságot támogatni kell fizikailag is a könnyebb szülés és a jobb közérzet miatt!
Egészségedre!

A Bababarát cím elnyerésénak a feltételei

1. A kórház rendelkezzen írásos szoptatási irányelvekkel, amelyeket rendszeresen ismertessenek az egészségügyi dolgozókkal.

2. Minden egészségügyi dolgozó kapjon megfelelő gyakorlati felkészítést az irányelvek alkalmazásához.

3. Tájékoztassanak minden várandós anyát a szoptatás előnyeiről és módjáról.

4. Segítsék hozzá az anyákat, hogy az újszülöttet már a születést követő első félórában a mellükre tehessék.

5. Mutassák meg az anyáknak, hogyan kell szoptatni és a tejelválasztást fenntartani, még akkor is, ha valamilyen okból el vannak különítve újszülöttjüktől.

6. Csak orvosi indikáció esetén kapjon a csecsemő anyatejen kívül más ételt vagy italt.

7. Legyen általános gyakorlat az anya és az újszülött együttes elhelyezése a nap 24 órájában.

8. Ösztönözzék az anyákat, hogy az újszülött igényeinek megfelelően szoptassanak.

9. A szoptatott csecsemőnek ne adjanak cumit.

10. Támogassák a szoptatást segítő anyacsoportok létrehozását és az egészségügyi intézményekből távozó anyákat irányítsák ezekhez.

A WHO AJÁNLÁSA A NORMÁLIS SZÜLÉSHEZ

A WHO már 10 évvel ezelőtt, 1999-ben kiadott egy gyakorlati kézikönyvet a "normális szülés" előtti és alatti ellátásokról, a szükségesnek, feleslegesnek, esetleg kimondottan károsnak tartott beavatkozásokról, illetve ajánlásainak okáról. 

Négy fő pontba csoportosították a beavatkozásokat: az elsőben a bizonyíthatóan hasznos; a másodikban a nyilvánvalóan káros, megszüntetendő; a harmadikban a kérdéses, míg a negyedikben a gyakran helytelenül alkalmazott eljárásokat gyűjtötték össze.

1. Bizonyíthatóan hasznos eljárások, avagy "A" kategória

Röviden összefoglalva ebbe a kategóriába tartozik: 

- a teljes terhesgondozási folyamat;

- a kismama folyamatos, igényeinek megfelelő mennyiségű és mélységű információval való ellátása a várandósság és a szülés során; 

- a szülési terv készítése; 

- a várandósság során felmerülő minden kockázati tényező felmérése; 

- a kismama szabad választása, hol szeretné világra hozni gyermekét; 

- a kismama nem csak fizikai, de érzelmi állapotának is folyamatos figyelemmel kísérése, empatikus támogatása a vajúdás és a szülés során; 

- hogy a kismama ihasson a vajúdás során; 

- hogy a vajúdás és a szülés során tartsák tiszteletben a kismama magánszféráját, és önbizalmát és biztonságérzetét azzal is, hogy a lehető legkevesebb, csak a legszükségesebb beavatkozást végzik el rajta;

- hogy a kismama dönthesse el, ki legyen még jelen a szülésnél; 

- hogy a kismama maga választhassa meg (kimondottan bíztassák erre) a vajúdás és szülés közbeni testhelyzetét, illetve biztosítsák számára a szabad mozgás lehetőségét ez alatt az idő alatt;

- hogy lehetősége legyen választani a gyógyszermentes, alternatív fájdalomcsillapítási módszereket is;

- használjanak oxitocint azokban az esetekben, amelyekben nagy a vérveszteség okozta kockázat lehetősége; 

- steril körülmények között vágják el a köldökzsinórt;

- az újszülöttet óvják a kihűléstől, de biztosítsanak mielőbbi lehetőséget az anya és a baba közötti közvetlen bőrkontaktusra, a baba születését követően egy órán belüli mellre helyezésére;

- ellenőrizzék rutinszerűen a magzatburkot és a méhlepényt ez utóbbi megszületését követően.

2. Nyilvánvalóan káros, megszüntetendő eljárások, avagy "B" kategória

Röviden összefoglalva ebbe a kategóriába tartozik:

- a rutinszerű borotválás és beöntés;

- a rutinszerűen alkalmazott intravénás infúzió a vajúdás és a szülés során; 

- a rutinszerűen behelyezett intravénás kanül a megelőzés érdekében;

- a röntgenes medencemérés;

- az oxitocin adagolása a baba születése előtt olyan módszerekkel, melynek hatásai ellenőrizhetetlenek; 

- háton fektetés (úgynevezett kőmetsző pozíció) a szülés alatt, akár kengyellel, akár anélkül;

- a hüvelyfalak masszírozása és nyújtása a kitolási szakban;

- hosszan kitartott, irányított nyomás a kitolási szakban;

- szájon át vagy injekcióban adagolt ergometrin rutinszerű alkalmazása a lepény megszületése előtt;

- a méhüreg rutinszerű kimosása és kézzel való ellenőrzése (betapintás) a szülés után;

3. Kérdéses, avagy elővigyázatosan használandó eljárások, amíg további kutatások nem bizonyítják szükségességük, alkalmazhatóságuk kérdését, avagy "C" kategória

Röviden összefoglalva ebbe a kategóriába tartozik:

- gyógyszermenetes fájdalomcsillapítás, mint például a bőr elektromos stimulálása, gyógynövények alkalmazása vagy a vízben vajúdás; 

- a tágulási szak korai fázisában végzett, rutinszerű burokrepesztés;

- a kitolási szakban a nő hasára gyakorolt nyomás az orvosok, szülésznők részéről;

- rutinszerű gátmetszés;

- a magzat fejének vezetésére irányuló műfogások a szülés pillanatában;

- a mellbimbó ingerlése a lepényi szakban a méhösszehúzódások erősítése érdekében.

4. A gyakran helytelenül alkalmazott eljárások, avagy "D" kategória

Röviden összefoglalva ebbe a kategóriába tartozik:

- a kismama korlátozása a vajúdás során az evésben, ivásban;

- gyógyszeres fájdalomcsillapítás;

- epidurális érzéstelenítéssel történő fájdalomcsillapítás;

- a magzat műszeres monitorozása;

- maszk és steril köpeny viselése a szülésen részt vevők számára; 

- gyakori hüvelyi vizsgálat, különösen, ha többen is végzik;

- vajúdás és szülés oxitocinnal történő gyorsítása;

- a kismama másik szobába szállítása a kitolási szak elején;

- húgyhólyag-katéterezés;

- a tágulás végén arra kényszeríteni a kismamát, hogy nyomjon, akkor is, amikor ő még nem érzi a nyomási ingert;

- rutinszerű ragaszkodás a kitolási szak meghatározott időtartamához (például egy óra), akkor is, ha mama és a magzat állapota is jó, és a szülés halad, csak más ütemben;

- műtétes szülésbefejezés;v- rutinszerű gátmetszés;

- a méhüreg kézzel történő ellenőrzése a szülés után.

Nehéz volna ma meghatározni, milyen körülmények között jönnek világra a gyerekek, milyenek az "általános feltételek" a szülészeteken. Ez ugyanis ma még intézményenként annyira eltérő, hogy szinte mindent felsorolhatnánk a rettenetes tapasztalatoktól a valóban harmonikus, bensőséges családi élményekig; mindegyikben lehetne igazság, és mindegyiket meg tudnánk cáfolni.

A korai kötődés támogatása

A korai kötődés, azaz bonding – már a születés, szülés előtt, illetve a szül(et)és pillanatában megkezdődik. Elengedhetetlen, hogy a gyermek és az anya elválasztását meggátoljuk az élet első pillanataiban, óráiban, napjaiban. A korai kapcsolat támogatása alapvető fontosságú minden gyermeknél, de ennél is lényegesebb a koraszülötteknél és császármetszéssel világrajötteknél, traumatizált anyáknál. A szül(et)éssel egyaránt megváltoznak mind a gyermek, mind az anya neuropszichológiai mechanizmusai. A bőrkontaktus elősegíti a szülővé válást, az újszülött adaptálódását, a természetes, egészséges bio-pszicho-szociális, spirituális folyamatok kibontakozását, megvalósul a kolonizáció, immunológiai, fiziológiai szempontból is az ideális kezdetet kapja meg a kisbaba. Megvalósul az egészséges életkezdethez való joga. A támogatásban részesített korai bőrkontaktus anya és gyermeke között a gyermek mellhezkúszását, mellre tapadását eredményezi, megkezdődik a szopás-szoptatás, a gyermek egészségesen adaptálódik és elindul a szülővé válás folyamata. Ez eredményezi a ragaszkodást, ami a biztonságos, szeretetteljes érzelmi kötődés alapja a családokban, valamint a társadalom egészét is szolgálja.

1. A meztelen újszülött hosszában kerüljön az édesanya csupasz hasára! 

• Császármetszés esetén a gyermek az anya mellkasán keresztben legyen. Javasolt a műtéti paraván lejjebb helyezése az anya mellei alá a kiemelést követően. Előtte az anyának közvetelnül át lehet adni a gyermekét. Amennyiben szükséges, a gyermeket egy másik személy tartsa meg - leginkább az apa vagy egy szakdolgozó, hogy az újszülött aktívan és hatékonyan kereshesse a mellbimbót és így képes legyen mellre tapadni és szopni. Amennyiben műtét miatt elektródákat kell elhelyezni az anya testén, a legideálisabb, ha a hátára vagy a mellkasán kívülre kerülnek. Amikor a gyermek az édesanya mellkasán van már, az anya kezeit mozgathassa szabadon, hogy gyermekét önállóan tarthassa meg, amennyiben korábban az asztalhoz vagy műszerekhez kötötték volna.
  
• A gyermekről a nedvességet az anya testén itassák le – elég azokon a részeken, ahol az anya testével nem találkozik (hát), majd mindkettőjüket egy egységként takarjuk be meleg törölközőbe és takaróba.
  
• A köldökzsinórt késleltetve vágjuk el a pulzálás befejeztével, hogy a méhlepényből átkerülhessen a vér az újszülött testébe, erősíve ezzel a placentáris transzfúziót. A méhlepényben cirkuláló vér a magzati vérkeringés részét képzi, a gyermek vérmennyiségéhez hozzá tartozik.

2. Az újszülött minden vizsgálatát és elsődleges ellátását az anya testén végezzenek el!

Ezek közé tartozik:

• Az Apgar-skála szerinti értékelés, a köldökzsinór elkötése és elvágása, a gyermek esetleges megjelölése azonosító karszalaggal.
• Minden vizsgálatot (az Apgar értékelésen kívül) az önálló mellretapadás, azaz az első szopás után - mellhezkúszást követően - elegendő elvégezni.

3. Mellhez kúszás, mellre tapadás - azaz breast crawl

• A gyermeknek és az anyának kellő időt kell hagynunk a bőrkontaktuson keresztüli ismerkedésre és a köztük lévő kötelék formálódásához.
• Nagyjából 30-60 perc szükséges ahhoz, hogy a gyermek készen álljon az első mellre tapadásra. 
• Gyógyszeres vagy műtétes befejezéssel végződő szüléseknél, így a császármetszés esetén is – ez az idő akár több órát is tarthat. Ez idő alatt anyának és újszülöttnek legyen biztosítva a folyamatos bőrkontaktus és a folyamatos támogató jelenlét.
• A újszülöttet hagynunk kell, hogy saját maga kússzon a mellhez, és összes érzékszervével saját maga találja meg a mellbimbót: látással, tapintással, hallással, szaglással és ízleléssel.
• A gyermek testén, kezén hagyott magzatvíz ugyanolyan illatú, mint a mellbimbó, ez segíti őt az orientációban és a mell megtalálásában.
• A szopásra való felkészültség jelei: a gyermek elkezd nyáladzani, nyitogatja a száját, öklöcskéit a szájába gyömöszöli, kézzel tapogatja a mellbimbót és a bimbóudvart - ezzel felkészítve a mellbimbót a szoptatásra, hatalmasra tárja a szemeit.
• Ideális az érintésmentes támogatási forma: az anyának biztosítsunk kényelmesebb testhelyzetet, mutassuk meg neki, hogyan támassza meg a mellét és szavakkal támogassuk őt a szoptatásban. Az újszülöttnek kizárólag az anya segíthet a szopásban és csak akkor, ha szükséges. A személyzet kizárólag várakozóan legyen jelen, legyen elérhető. Az anya kezét segítsék vagy mozgassák. Az újszülött maga találja meg a mellbimbót, külső segítség nélkül.
• A tandemszoptatást az önálló mellretapadás keretén belül is támogassuk – azaz, lehessen jelen a korai kontaktus kialakításának támogatásaként az idősebb szoptatott (vagy nem szoptatott) testvér is, tegyük lehetővé és támogassuk, hogy mindkét testvér mellretapadjon és szophasson.

4. Tegyük lehetővé és támogassuk vizuális kapcsolatot: az anya és az újszülött egymás szemébe nézhessen

• Az anya fejének alátámasztásával; javasoljuk, hogy az anya szétnyitható felsőrészt viseljen, ha az anya mellkasán vagy az álla alatt van olyan anyag, amely zavarhatja őt a babával való szemkontaktusban, kerüljön el onnan vagy igazgassák el azt. 
• Amennyiben a gyermek inkubátorban fekszik, fontos biztosítani, hogy az anyával egy helyiségben helyezzék el, mivel a vizuális kapcsolatot a fényképek és videofelvételek csupán részlegesen helyettesítik (a legmegfelelőbb helyettesítés az élő webkamerás közvetítés).

5. Az anya és az újszülött legyenek folyamatos bőr-bőrkontaktusban – „skin to skin” !

• Támogassuk a folyamatos, zavartalan bőrkontaktust, melyet legideálisabb tizenkét órán át vagy még annál is tovább fenntartani. Az anya és gyermeke a szülőszobáról a gyermekágyra bőrkontaktusban kerüljenek át, hogy zavartalanul ismerkedhessenek egymással. Tegyük lehetővé az anya biológiai szükségleteinek kielégítését.
• Császármetszés esetén a műtéti területet alakítsák át úgy, hogy az anya folyamatos bőrkontaktusban maradhasson újszülöttjével. Ennek a kapcsolatnak helyettesítését az apa testén minimalizálják csak a legszükségesebbre (pl. az anya ágyra helyezéséhez használjanak mozgatható alátétet, hogy a bőrkontaktust az áthelyezés alatt is meg lehessen őrizni). Az apa testén lévő jótékony baktériumok a gyermek számára természetesek és hasznosak, az ellátást végző személyzeten megtelepült kórházi baktériumoktól eltérően.

6. Az egészségügyi személyzet biztosítson kellemes, nyugodt, kedves, intim környezetet és kényelmet az anya számára!

• Biztosítsanak önálló szülő- és gyermekágyas szobákat, ahol az egész család együtt lehet.
• Kényelmes ágy, fotel, párnák és meleg takaró legyen a közelben.
• A friss családhoz minél kisebb létszámú személyzet lépjen be a lehető legkevesebbszer, a lehető legrövidebb időre, ne zavarják meg a családot az ismerkedésben, ám legyenek igény szerint elérhetőek.

7. A technológia (fényképezőgép, videokamera, mobiltelefon) kizárása!

• Ezt az egyedülálló pillanatot a szülőknek semmilyen fénykép vagy videofelvétel nem helyettesítheti – érdemes ezt az emlékezetbe bevésni, és nem elszalasztani az odafigyelés hiányával. Az új családot esetlegesen lefényképezheti valaki a jelenlévő szakszemélyzetből vagy felkért személy.

8. Az újszülött mindennemű kivizsgálását, biológiai anyagok levételét, viziteket stb. az anya jelenlétében végezzenek el!

• A kivizsgálást és mintavételt az anya ölében végezzék el, szoptatás alatti bőrkontaktusban (így a kortizol-kiáramlás csökken, a támogató oxitocin kiáramlása felerősödik és védi a gyermeket).

9. Másik intézménybe történő szállítás esetén:

• Amennyiben a gyermeket szükséges máshová szállítani, fontos, hogy támogassuk az anyát és szállítsuk együtt gyermekével, állapotuknak megfelelően leginkább testkontaktusban (azaz ugyanabban a (mentő)autóban); közben biztosítsuk az anya és gyermeke együttes felvételét az új osztályra.
• Amennyiben az anyát szükséges máshová szállítani, az anyával együtt helyezzük át a gyermeket is, az állapotuknak megfelelően, ideálisan testkontaktusban.

10. Halott gyermek születése vagy szülés utáni gyermekhalál esetén támogassuk az anyát (szóval és tettekkel is, rendszeres időközönként) abban, hogy kapcsolatban maradhasson újszülöttjével (prenatális érettségétől függetlenül és akárhogy is néz ki), erősítsük meg őt abban, hogy a kapcsolat a búcsú része és támogassuk a családot gyászában!

• Az anya és a család számára legyen biztosítva a lehetőség, hogy gyermeküktől elbúcsúzhassanak, szóval és tettekkel támogassuk őket ebben. A családnak korlátlan időt kell biztosítani a gyászra, megfelelő nyugalmas helyszínen. Ezt a (törvény által is megadott) támogatást és a megfelelő helyszínt igyekezzünk úgy intézni, hogy közben lehetőséget teremtünk a bőrkontaktusra is.
• Támogassuk a családot a búcsúzásban, a búcsúszertartás megszervezésében a család vallása, világnézete szerint. Biztosítsunk emléket a gyermekről: támogassuk a szülőket abban, hogy mintát vegyenek a kisbaba lábáról vagy kezéről, kis hajtincset rakjanak el), hogy megnézzék a gyermeket, lefényképezzék őt a szülők ölében, a családdal együtt, bőrkontaktusban. Amennyiben a szülők többedszerre és aktívan elutasítják a halott gyermekkel való kapcsolatot, a megfelelő az, ha az intézmény az egészségügyi dokumentáció részeként biztosítja a gyermekről készült fénykép és lenyomatok megőrzését, miközben a szülőket egyúttal tájékoztatja arról a lehetőségről, hogy ezt az emléket bármikor igényelhetik és megkaphatják.
• Tájékoztassák a szülőket a keresztelés lehetőségéről még a gyermek halála előtt. Lehetőség van szükségkeresztség elvégzésére, melyet végezhet lelkész, szülő vagy szakdolgozó. Tájékoztassák a szülőket a szertartások lehetőségéről, a család vallásának megfelelő kórházi lelkipásztori szolgálat elérhetőségéről; támogassák őket a megfelelő gyászszertartás megszervezésében.
• Ajánlják fel gyásztanácsadó és/vagy gyászfeldolgozó csoport, pszichológiai segítség lehetőségét és elérhetőségét a család számára.
• A gyászban támogató és a meghalt gyermekkel kapcsolatot biztosító szakemberek számára biztosítsanak szupervíziós alkalmakat.

Kidolgozta és ajánlja:
Mgr. Michaela Mrowetz klinikai szakpszichológus,
 Dr. Marcela Peremská neonatológus és gyermekgyógyász,             

Magyarországon: 
Csomóné Lindmayer Katalin, Semmelweis Mozgalom, elnök

Az arany tojást tojó sas - Finn ősmonda

A szép és kecses leány, Luonnotár már évek, évszázadok óta lebegett a kék égbolton. A természet lányát kietlen és egyhangú, végtelen tér vette körül. Lassacskán álmos fáradtság kerítette hatalmába, kimerítette a magány, más tájakat szeretett volna látni.

Messze nagyon messze Luonnotár égi birodalmától, odalent hullámzott a végtelen tenger. A lány összeszedve erejét sebesen lesiklott a magasból, ahol élt, s leszállt a viharos tenger tajtékos hullámaira. Szélvész tombolt, s ő sokáig hányódott, sodródott a hullámokon, akár egy törékeny csónak.

Amikor minden megnyugodott, és Luonnotár új erőt érzett magában, tudta már, hogy egy fiúval viselős, aki csak akkor fog megszületni, ha a világ készen áll a fogadására.

Luonnotár kilenc esztendeig kutatta a határtalan tengert, reménykedve, hogy talál egy partot, ahol megvetheti a lábát és megpihenhet, de mindhiába. Talán a szüntelen bolyongás a sorsa a végtelen hullámverésben? Dideregve és zokogva fohászkodott Ukkóhoz, a mérhetetlen egek urához.

Könnyeitől elvakulva már nem is látta meg a tenger mélységei fölött keringő kiterjesztett szárnyú sast. A nőstény sas fészekrakó helyet keresett, de ez a világ, a víz s a szél nem nyújtott számára menedéket, ezért keservesen rikoltozott.

Luonnotár meghallotta a hangját, a hátára fordult, hogy jobban lássa a madarat, majd egyik térdét a habok, fölé tartotta. A sas nyomban elfoglalta ezt a gondviselés támasztotta szigetet, fészket rakott rajta és hét tojást tojt: az első hat aranyból, a hetedik azonban vasból volt. A madár három napig költött. Luonnotár mozdulni sem mert, de a harmadik nap végén égő fájdalom hasított a térdébe, s meg kellett mozdítania. Kinyújtotta a lábát, a tojások legurultak róla, s a hullámok közé zuhanva összetörtek. Ám nem merültek el a mélységben, hanem az aranytojások széttört héjának darabjai hatalmasra nőttek, egyes töredékei a levegő felsőbb rétegébe szálltak, s belőlük lett az égbolt, más darabjai egybeforrottak, s ezekből formálódott ki a Föld. A tojások sárgájából lett a Nap, fehérjéből a Hold, héjuk apróbb töredékeiből a csillagok és a felhők, az előbbiek aranyból az utóbbiak vasból.

Luonnotár még kilenc esztendeig bolyongott a végtelen tengeren, de most tekintete végre megpihenhetett az őt körülvevő új világon. Mégsem tudott sokáig nyugodni, mert az új föld lapos volt és egyhangú. A tizedik nyáron elhatározta, hogy megszépíti a Földet. A mű megalkotásához saját teste szolgált eszközül. Ahol kinyújtotta a karját, hegyvonulat emelkedett. Csípőjével és homlokával lapította le a partvidékeket. Lábaival völgyeket szántott, kezével szigeteket és kőszirteket formált. Belemerült a tengeri örvénybe, s szakadékokat és barlangokat vájt a mélyben. Ahol víztől harmatos teste megpihent, források, folyók, fakadtak, s ha tovább lépett tavak csillogtak nyomában.

Művét azzal koronázta meg, hogy világra hozta hosszú évek óta hordott gyermekét, Vainamoinent, aki elsőként szántotta fel és vetette be az anyja által megformált földet.

HOL VAN A BABA? POCAKTÉRKÉP (Belly mapping)

A pocaktérképezés segít kideríteni, hogy milyen pozícióban van a kisbabád a méhen belül.
A térképezést a második trimeszter vége felé kezd el, mert ilyenkor már a legtöbb baba behelyezkedik és még sokkal több időd és lehetőséged van egy esetleges nem kívánatos  pozíción változtatni, és optimalizálni a baba beilleszkedési pozícióját, mint később. Természetesen később is javasolt a térképezés, de ha megteheted, akkor minél előbb fogj hozzá.

Általában azt szeretnénk, hogy a babánk fejjel lefelé helyezkedjen el. Amikor a fejecskéje felül van, a baba ülő pózban helyezkedik el, ezt nevezzük farfekvésnek. Ez ugyan nem zárja ki a hüvelyi szülés lehetőségét, de megnehezíti azt, a jelen kori medikális gyakorlatban pedig szinte 100%- ban császármetszéssel segítik a világra a faros babákat. Ugyanakkor a fej végű tartás sem minden esetben elegendő feltétel a természetes szüléshez, ezért a másik fontos megállapításra váró dolog az, hogy a baba milyen tartásban van. Ebben segít a pocaktérképezés!

A kisbaba lehetséges pozíciói az anyaméhben:

1. Occiput anterior (elülső koponyatartás )
Kisbabánk valószínűleg a hátunk felé néz, a hátával rézsút a hasunk egyik oldala felé fordulva. Ezt a tartást nevezik occiput anterior (OA) helyzetnek. Ez az ideális elhelyezkedés a magzat számára, hogy átjusson a medencén, és a babák többsége ezt a helyzetet veszi fel. Ha a magzat rézsút jobb oldalra néz, a testhelyzetét jobb oldali occipitalis anterior helyzetnek nevezzük, ha balra, akkor bal oldali occipitalis anterior helyzetről beszélünk.

2. Occiput posterior (hátulsó koponyatartás) 
Ha a magzat arccal a hasunk felé, hátával a mi hátunk felé fordulva fekszik, akkor occiput posterior (OP) pocícióról beszélünk. Ezeknek a babáknak azonban csak 5%-a nem fordul át occiput anterior helyzetbe. Ha a magzatunk egyike ennek az 5%-nak, ez nem jelenti azt, hogy nem szülhetjük meg hüvelyi úton. Azonban a szülés hosszabb ideig tarhtat, megfájdulhat a hátunk, és nagyobb a valószínűsége a szaksegítséggel kísért szülésnek is.
A poszterior tartásban a baba gerince az anya gerincére nyomást gyakorol ott, ott ahol a fájdalom receptorok is vannak, ezért ez a tartás a vajúdás alatt erős hátfájást tud kiváltani.

3. Farfekvés 
Farfekvés (medencevégű fekvés) esetén a magzatunk farral lefelé fekszik, és a feje kerül a bordáink alá. A lábai lehetnek teljesen felemelt helyzetben (egyszerű fartartás), de lehet, hogy egyik vagy mindkét lába lefelé mutat (lábtartás). Ha a magzatunk farfekvéses, a 37. hét táján megpróbálható külső segítséggel történő helyes irányba forgatás, azaz fejre fordítás (ECV, external cephalicus versio). Ez azt jelenti, hogy a szülész megpróbálja megfordítani a babát. De emellett több alternatív módszer is létezik a faros baba megfordítására.

4. Transversalis fekvés (harántfekvés) 
Ha a mgazat a jobb vagy bal oldalunk felé tekint, a helyzetét harátfekvésnek nevezzük. Ha nem fordul meg, császármetszés szükséges.

5. Instabil fekvés 
Ha a baba a 37. hét után is változtatja a testhelyzetét, fekvését instabil fekvésnek nevezzük.

HOGYAN "TÉRKÉPEZD FEL" A POCAKODAT?

Mire lesz szükséged?

1. Legalább egy 7-8 hónapos pocakra :). Általában a 30-hét után érdemes hozzáfogni nem sokkal egy orvosnál/szülésznőnél tett látogatás után, mert ők segíthetnek eldönteni, hogy a baba feje lent van-e vagy fent, a fetoszkópos szívhangvizsgálat után pedig megtudjuk azt is, hogy hol helyezkedik el a baba háta. 
2. Egy rongybabára vagy egy kis plüss állatkára, puha, mozgatható végtagokkal, amellyel a baba méhen belüli helyzetét jelenítjük meg.
3. Bőrbarát íróeszközre (pl.: arcfestésre/testfestésre alkalmas kréták, tempera), vagy egy üres papírlapra és ceruzára. 

Hogyan készül el a pocaktérkép?
1. Oszd négy egyenlő részre a pocakodat vagy rajzolj a papírra egy kört és azt oszt el négy egyenlő részre.

2. Jelöld be a baba fejének a helyét. Ha nem tudod hol van, feküdj a hátadra és a két kezeddel egy kisebb ellenállást kifejtve a medence alsó szakaszára megfigyelheted, hogy ott van-e a fejecske. Ha igen, akkor az olyan érzés, mintha egy mini bólinglabdát tapogatnál.
3. A baba kezei és lábai nagy eséllyel a fejéhez közel lesznek, mert a babák szeretnek játszani a végtagjaikkal.
4. Gondolj vissza vagy figyeld meg a baba mozgásait! Hol és hogyan érzed őket? Kifelé erőteljes mozgásokat érzel vagy inkább befelé és/vagy csak az egyik oldalra kiterjedőeket?
5. Hol van a baba szívhangja? Ennek a megállpítása orvosi/szülésznői feladat. Kérheted, hogy a várandós gondozás alkalmával hallgassák meg és mutassák meg neked a pocakodon a helyét. Ha ezen a helyen tapogatózva, egy keményebb, hosszú, tömeges „valamit” találsz, az minden bizonnyal a baba gerincvonulata lesz. Itt tapinthatod ki a baba fenekét is, ami egy dudor vagy kiemelkedés is lehet. Ha azonban nem kemény, hanem puha lágy részekre találsz, akkor az valószínűleg a baba lába, hasa vagy esetleg a méhlepény lesz (a méhlepény néha tud úgy helyezkedni, hogy az alatta lévő részeket nem tudjuk jól kitapogatni, ez kicsit megnehezítheti a térképezést). Ebben az esetben a babád nagy valószínűséggel posterior vagyis hátulsósó koponyatartásban van.
6. Ezen a ponton lesz szükségünk a játék babára!
Az eddigi információk alapján helyezd el a játék babát a pocakodon úgy, ahogy valószínűnek érzed a babád helyzetét odabent.
7. Most keresd meg a babád combocskáit. Ennek az érzete szintén kemény lesz és gömbölyded, hasonlóan, mint a fejé.
8. Gondolj újra a mozgásokra! A lábacska mozgásai a legerőteljesebbek. Számításba kell venned azt is, hogy a térd is létrehozhat jelentős mozgásokat, ezért ha két helyen érzel egyszerre erős, egyértelmű rúgáshoz hasonló érzeteket, akkor azt a térdecskék és a lábacskák okozzák. Persze ezek a mozgások sokféle variációkban jelentkezhetnek nem is mindig ugyanazon a pontokon, hiszen a babák képesek kinyújtani vagy még jobban hajlítani is a lábaikat. Azt azonban biztosan meg tudjuk állapítani, hogy a rúgások egy oldalon a bordákat érik- e (anterior, vagy elülső tartás), vagy esetleg mindkét oldalon és inkább a has felső részét (posterior, vagy hátulsó tartás)? Ezt is jelöld a pocakodon.
9. Most újra vedd elő a babádat és helyezd el a pocakodon úgy, ahogyan a mozgásokból ítélve letérképezted a babád méhen belüli pozícióját.

A spinningbabies módszer által használt kép alapján most azonosítsd be, hogy a te babád milyen helyzetben lehet.

Csodás pocak rajzokat lehet készíteni ezek után :)

Ha szeretnéd "feltérképezni" a pocakodat de egyedül bizonytalan vagy keress meg bátran!

Armstrong, Penny és Feldmann, Sheryl: A születés művészete

Két amerikai, főleg otthonszüléseknél tevékeny bába szuggesztív és nagyon emberközeli tapasztalat-leírásai a szülés osi, elfeledett és igazán méltó módjáról. Sok szülést az elszigetelt Amish közösségben volt alkalmuk kísérni, ahol — szerencsére — ezen a téren is kicsit megállt az ido: a csúcstechnológia helyett egyszeru és nagyszeru emberség árad a történetekbol. A könyv vizsgálja a természetes szülés újrafelfedezésének lehetoségeit és közvetíteni próbálja a benne rejlo mély lelki töltést. A szülés ereje elott való meghajlás, önátadás kapcsán hangzanak el kedvenc fordulataim a könyvben: “Egyenes derékkal nem lehet gyereket szülni…”. “Van egy ero, amely szüléskor eljön a nokhöz. Nem kérik, egyszeruen csak elárasztja oket.Összegyulik, mint felho a szemhatáron és magával hoz egy gyermeket…” — szép, tartalmas könyv, ráhagolódáshoz ideális.

Ára: 700 dinár

 Megrendelem

Jenni Overend, Julie Vivas: Szia Baba!

Feldmár András a könyv bemutatójára írt köszöntője

A nők, – akár hiszitek, akár nem – voltak terhesek már azokban az időkben is, amikor még senkinek fogalma sem volt arról, mi az, hogy orvos. Hogy tudtak szülni a nők orvos nélkül? Hát természetesen. Segített nekik a gravitáció vagy nevezhetjük bátran Földanyának, és persze más nők, családtagok, bábák is jelen voltak, akik szükség esetén közbe tudtak avatkozni. A nők nagyszerűen tudnak szülni, ha ez nem így volna, már régen nem lenne ember a Földön. A természetes, háborítatlan szülés az maga a szülés.Nagy és izgalmas kérdés, hogy miért avatkozik bele a társadalom, a hatalom a természetes folyamatba, miért áll az anya és a megszületőben lévő gyerek közé, miért teszi mesterségessé azt, ami természetes, miért teszi tudománnyá azt, aminek olyan primitívnek kéne maradnia, amilyen primitív, egyszerű csak a természet tud lenni. Miért rontjuk el azt, ami önmagában jó, úgy, ahogy van?

A természetes szülés valójában nem egy választás, azt csak visszapillantva lehet tudni, hogy szükség volt-e orvosi beavatkozásra, azaz volt-e valami olyan komplikáció, ami a mama vagy a baba életének megóvása érdekében specialistát, orvost igényel.

Ha nincs komplikáció, akkor mindannyian természetesen szülünk és születünk.

Az igazi választás tehát az, hogy a mama milyen körülmények között, kinek a társaságában, hol szeretne életet adni gyermekének.

Manapság, amikor van mobil telefon, amikor mindennel felszerelt mentőautók és kórházak állnak a rendelkezésünkre, nem kell attól félni, hogy komplikáció esetén nem tud az orvos a szülő nő vagy a baba segítségére sietni. Nekünk tehát ma már nem a rossztól, a veszedelemtől, a gyermekhalandóságtól, a gyermekágyi láztól, a komplikációktól kell félni, inkább azon kell gondolkodni, hogyan lehet megkönnyíteni a szülést. Mert minél könnyebb, annál kevesebb komplikáció lesz, ebben biztosak lehetünk.

Mindenki tudja, hogy mi az adrenalin. A vészhelyzetek, a stressz, a rettegés hormonja. Abban a pillanatban, amikor adrenalin termelődik a mama testében, tehát fél vagy fázik a szülő anya, nagyon nehéz a szervezetének oxitocint termelnie, ami viszont a szüléshez nélkülözhetetlen, hiszen ez az a hormon, amely nélkül nincsenek méh összehúzódások. Márpedig rengeteg adrenalint termelünk mikor ismeretlen és klinikai környezetben vagyunk; a kórház, a műszerek, a fehér köpenyes orvos mindenkit megijeszt.

Hollandiában ahol a szülések 31% otthon történik, ahol a bábák 82%-ának van saját önálló praxisa, és ahol a kórházi szülések nagy részét is bábák kísérik, a császármetszések aránya mindössze 10% és a szüléseknek több mint 90% -ánál nem kér az anya epidurális érzéstelenítést. Az egészséges szülések aránya –amikor a baba és a mama is jól van – mindezzel együtt jobb, mint az Egyesült Államokban.

Én ebben a szép kis könyvben azt találtam legérdekesebbnek, hogy mennyire szabadon mozog a mama.

Gondoljatok csak bele, ha moziban vagy tévében szülést látunk mindig, kivétel nélkül mindig fekszik a szülő nő. Miért is?

A legenda szerint XIV. Lajos látni akarta, amikor a szeretője megszüli a gyermekét, az asszonynak tehát úgy kellett elhelyezkednie, hogy a király foteljéből kényelmesen szemlélhesse az eseményeket. Nem nehéz észrevenni ebben a történetben a férfi hatalom megjelenését, amelyik megfosztja a nőt a szabadságától és egyben megnehezíti a dolgát, sőt kockára is teszi az életét és persze a születendő gyermek életét is.

Azután összefogott a hatalommal az orvostudomány, főszereplővé vált a férfi orvos, aki a tudomány nevében lefekteti a nőt és „levezeti” a szülést. A szülő nő és születendő gyermek helyett az orvos lett a szülés sztárja.

Ma úgy látszik, valami kezd megváltozni végre. Angliában a National Childbirth Trust szakemberei elindították a „Ne szülj fekve!” mozgalmat, mert belátták azt, amit persze nem nehéz belátni, hogy szabadon mozogva, járkálva, ülve vagy állva sokkal könnyebb szülni, mint háton fekve.

Michel Odent francia szülész szerint, ha gyengéden és intelligensen hagynák az anyákat szülni, megjavulna a környezettel való kapcsolatunk. Odent saját bevallása szerint mindent a nőktől tanult, a nők iránti alázatból felhagyott a praxisával, mondván a nők mindent jobban tudnak, nincs helye férfinak, orvosnak a szülő anya mellett. Szülészi pályafutása után megalapította Londonban a Primal Health Research Centert amelynek fő kutatási területe a korai élmények hosszú távú következményeinek vizsgálata. Megállapította, hogy az anya és a természet, a környezet az újszülött számára egy és ugyanaz, azok a körülmények, ahogyan a világra jön, meghatározzák az anyjával való további kapcsolatát és így a környezettel való kapcsolatát is. Én magam több mint harminc éves praxisom során tapasztaltam, hogy a születés körüli események egy életen át meghatározóak. Tehát a szülés, születés nem csak egy pillanatnyi esemény, nem csak megtörténik, azután elmúlik, hanem örök nyomot hagy a személyiségen, bevésődik múlhatatlanul, számtalan későbbi, nehezen feltárható történés forrása lehet.

A Szia Baba könyvben a szülés családi esemény. A kulturális antropológusok biztosan ismernek olyan népeket, népcsoportokat, amelyeknek kulturális hagyományában a szülés egyike a családi ünnepeknek, sőt olyanokat is, ahol közösségi esemény. Minden változat jó lehet, ami nem vitatja el a szülő nő és a születendő gyermek elsőbbségét, amiben olyan helyzet teremtődik, ahol szégyenkezés, félelem nélkül tud figyelni az anya önmagára és gyermekére, ahol minden értük van, ahol szabadság, szeretet és intimitás uralkodik, ahol a hatalom számára nem terem babér.

Annak a kisbabának, aki ennek a könyvnek az oldalain megszületik, a jövője fényes és tele van ígérettel.

Én is így szerettem volna megszületni.

Ára: 900 dinár

Megrendelem