Gátvédelemmel szülni

Gátvédelemmel szülni – tanácsok kismamáknak

Sokat vitatott beavatkozás a gátmetszés a szülés során.  A nők nem ritkán erőszakként élik meg a beavatkozást, míg mások elmondásai szerint „nem éreztek semmit”.  A szülés nem csak egy testi folyamat, lelki oldala éppoly fontos egy nő számára, mint az, hogy egészséges kisbabát hozzon a világra. Azok számára, akik szeretnének természetesen, minél kevesebb beavatkozással és a testükbe vetett bizalommal szülni, a gátmetszés bizonyára egy olyan rítus amit szeretnének elkerülni. Jelen cikk megírásával megpróbálok egy átfogóbb képet adni a „miértekről” és „hogyanokról” a teljesség  igénye nélkül. Legfőbb célom azonban a nők tájékoztatása, és praktikus tanácsokkal való ellátása arra az esetre, ha szeretnének gátvédelemmel szülni.

A női gát elhelyezkedése és szerepe

Anatómiai értelemben a gáton a szeméremtájék területét értjük, ahol a rejtett izmaink a húgycső, a hüvely és a végbél helyezkednek el.  A gátizmok gyűrűs izmok, amelyek akarattól függően működnek (tehát képesek vagyunk tudatosan ellazítani illetve megfeszíteni őket).  Feladatuk többrétű. Tartják és védik a kismedencei szerveket, alapot képeznek az egész test számára, és fontos szerepük van a megfelelő has űri nyomás fenntartásában is. A gátizomzat továbbá hozzájárul a női nemi szerv kielégítő működéséhez a szexuális élet során, elősegíti az orgazmus kialakulását. Hétköznapi értelemben a hüvely és a végbélnyílás között található kis részt szoktuk gátnak nevezni.   Ez a női medencealap legérzékenyebb területe, amely egyben a gátmetszés helye a szülészeti gyakorlatban. 

A várandósság alatti változások hatásai a gátra

A várandósság alatti hormonhatások nagyban befolyásolják a gátizmok erejét. A relaxin, amely egy speciális hormon, már a várandósság korai szakaszában elkezd termelődni és a szülés pillanatáig folyamatosan jelen van a szervezetben. A relaxin fő feladata az izmok és a kötőszövetek fellazítása, így a medence átérőjének a növelése és a szülés alatti tágulás elősegítése. Hatására a gátizmok is ellazulnak, veszítenek az erejükből.  A növekvő pocak többlet súlyterheléssel és a testközéppont eltolódásával jár, melyek tovább gyengíti a gát erejét. Ezen tényezők együttes hatása okozzák az átmeneti inkontinenciát is, ami a szülés utáni három hónapon belül általában magától helyreáll (ha három hónapon túl is fennmaradnak az inkontinencia tünetei, akkor tartós gátizom gyengülésről beszélhetünk, ami már terápiát igényel).

Miért és mikor lehet szükség a gátmetszésre?

Hüvelyi, természetes szülés során a gát területe sérülhet. A gátsérülés érintheti a gát bőrrétegét (első fokú sérülés), az izomréteget (másodfokú sérülés), a végbél izomzatát (harmadfokú sérülés) vagy akár a végbél izom és nyálkahártyáját is (negyedfokú sérülés). Előfordulhat, hogy bizonyos esetekben szükség lehet a gátmetszésre a kitolási szakasz végén. Ilyenkor egy olló segítségével az orvos vagy a szülésznő átmetszi a bőrt és az izomzatot. Erre az eljárásra akkor van szükség, amikor az orvos úgy ítéli meg, hogy a baba veszélyben van, és minél előbb világra kell segíteni, illetve ha vákuum vagy fogó használatára kerül sor.  A vágást később varrással állítják helyre. A tapasztalat azt mutatja, hogy számos kórházi gyakorlatban – különösen az első szülés során – rutinszerűen alkalmazzák ezt az eljárást a vélt szövődmények csökkentése miatt. Ennek a szükségességét azonban már több tudományos vizsgálat is megcáfolta.

 „A WHO 1996-ban gyakorlati kézikönyvet adott ki a normál lefolyású szülés ellátásáról. Megvizsgálta a leggyakrabban alkalmazott szülészeti beavatkozások mellett, illetve azok ellen felmerülő bizonyítékokat, és ajánlásokat fogalmazott meg alkalmazásukra nézve. Az orvosi indok nélkül, rutinszerűen alkalmazott gátmetszést a bizonyítottan káros, megszüntetendő gyakorlatok közé sorolta, mivel a rutinszerűen alkalmazott gátmetszés nem védi sem az anyát, sem a magzatot a károsodástól, ellenben növeli a gátsérülés és más komplikációk fellépésének kockázatát, illetve azok súlyosságát. A gátmetszés végzése kizárólag váratlanul fellépő komplikáció, orvosi vészhelyzet esetén indokolt, a szülő nő tájékoztatását követően, helyi érzéstelenítés mellett, megfelelő higiéniás feltételek megteremtésével. Gátmetszést csak megfelelően képzett szakszemélyzet végezhet. Mindezeket figyelembe véve a gátmetszés elfogadható arányát 10% alatt határozták meg. Maga a gátmetszés is hordoz hátrányokat és kockázatokat: növeli a vérveszteséget, vérömlenyt okozhat, az esetek nagytöbbségében a természetes gátrepedésnél súlyosabb sérülést okoz (súlyos gátrepedések például szinte kizárólag gátmetszés továbbterjedése nyomán keletkeznek), gyakran követi elhúzódó sebgyógyulás, növeli a sebfertőződés és a szülés után fellépő szexuális problémák kockázatát.”
(A szöveg teljes terjedelmében megtalálható a Születésház Egyesült honlapján: http://www.szuleteshaz.hu/gatmetszes-magyarorszagon/)

Hogyan kerülhető el a gátmetszés?

A gátvédelem jelenthet alternatívát a gátmetszésre (vagyis annak megelőzésére). A gátvédelemmel szülésre készülni kell, testileg-lelkileg egyaránt. Ha gátvédelemmel szeretnénk szülni, beszéljünk róla orvosunkkal vagy a szülésznővel még a szülés előtt. Érdemes utána járni, hogy a kórház, ahol szülni szeretnénk, milyen gátmetszési aránnyal rendelkezik, illetve milyen módszerek és eszközök állnak a rendelkezésünkre, ha el szeretnénk kerülni a beavatkozást. 

Gátvédelem . Hogyan? Miként?

A gát épsége leginkább a gátizomzat állapotától, és a szülésvezetés, szüléskísérés módjától függ. Ennek függvényében a gát épségének megóvásához is több tényező együttes megléte szükséges. 

Életmód

Már a várandósságunk alatt sokat tehetünk a gát épségének megőrzéséért gátkímélő életmóddal és helyes tudati ráhangolódással. Fontos a testünkbe vetett bizalom és annak erősítése, hogy nem lesz szükség külső beavatkozásra ahhoz, hogy a kisbabánkat a világra hozzuk. A rendszeres testmozgás, a jóga vagy az intimtorna a várandósság alatt is elengedhetetlen. A fehérjékben, vitaminokban és E-vitaminban gazdag ételek fogyasztása szintén hozzájárulnak a gát épségének megőrzéséhez. A málnalevél tea bizonyítottan lazító hatással bír a kismedencei izmokra, fogyasztása a 34-36. héttől javasolt. Emellett a rendszeres szexuális élet is edzésben tartja a gátizmokat. 

A szabadon megválasztott vajúdási és szülő pozíciók, illetve a szabad mozgás jelentősége

A legtöbb nőnek szüksége van arra, hogy vajúdás közben testhelyzetet változtasson, és szabadon mozoghasson. Háborítatlan körülmények között szülő nők ösztönösen a függőleges testhelyzeteket veszik fel (guggolás, térdelés, állás vagy a négykézláb helyzeteket).  A függőleges testhelyzet előnye a fekvővel szemben, hogy kedvezően használja ki a gravitációt (fekve a szülőcsatorna helyzete miatt a gravitációs erővel szemben kell nyomni), a baba jobban be tud illeszkedni a medencén való áthaladáshoz (a medence átmérője nagyobb guggoló vagy térdelő helyzetben), valamint zavartalan a vérkeringés az anya és a baba között (a baba súlya nem nehezedik az anya fő vérereire).  Ha a nő szabadon mozoghat, „együtt dolgozhat a babával” az elősegíti a baba leereszkedését és forgó mozgását, tehát magát a megszületést. A kórházi gyakorlatban általában háton fekve vagy az ún. „kőmetsző” pozícióban szülnek a nők (félig ülő helyzetben, felhúzott lábakkal).  Ebben a pózban a gátizmok épségének megóvása nagyon nehéz feladat. A szülészeteken alkalmazott magas gátmetszési arány egyik fő oka a nem természetes szülő pozíció, amely sokkal több esetben teszi szükségszerűvé ezt a beavatkozást. Ez az, ami kulcsfontosságú a gátvédelem szempontjából, érdemes tehát érdeklődni az általunk választott szülészeten, hogy milyen alternatívákra lehet számítani az adott intézményben. 

Gátmasszázs és a meleg vizes borogatás

A kitolási szakaszban a szülésznő által végzett speciális manuális technikák elősegíthetik a baba fejének kibújását anélkül, hogy gátmetszést kellene végezni. A melegvizes borogatás jobb keringést, ezáltal hatékonyabb tágulást eredményezhet. Gátmasszázst a 36. héttől magunk is végezhetünk, bár ennek hasznosságáról eltérőek a vélemények – van akinek segített míg mások nem találták hasznosnak.

Amint fent úgy lent

A torok és a száj záróizmai, valamint a hüvely és a méhszáj záróizmai között nagyon szoros, reflexes kapcsolat áll fenn. Tehát egy ellazult száj rugalmasabb méhszájat jelent. Ellenkező esetben, amikor összeráncoljuk arcizmainkat (pl. a fájdalom miatt felszisszenve vagy erőlködés közben) a gátizmok is megfeszülnek, ami a vajúdás alatt megnehezíti a baba előre haladását, a kitolási szakaszban pedig megnöveli a gát sérülésének esélyét. A mély hangok a magas hangokkal szemben szintén segítik a gátizmok lazulását, így a méhszáj tágulását is. Törekedjünk tehát a vajúdás alatt a mély hangok kiadására laza arcizmok mellett. Az arc és a gát együttes ellazítását meg lehet tanulni és érdemes gyakorolni is a szülést megelőző időszakban.

Csak természetesen!

Számos egyéb tényező is rontja a gátvédelem esélyét, melyek egyike sem a természetes folyamatokat hivatottak támogatni. Ilyenek az erőltetett, felszólításra nyomás, olyan környezet ahol az anya nem érzi magát biztonságban, vagy olyan emberek jelenléte a szülés alatt akik ellenszenvet váltanak ki a nőben, a szülés megindítása, vagy oxitocin infúzió adása a kitolási szakban, a gyógyszeres fájdalomcsillapítás, vagy amikor az orvos alkarjával nyomást gyakorol a méhre ezzel segítve a kitolást. 

Légzés

Ameddig és amikor csak lehet, lélegezzünk hosszan és mélyen a vajúdás alatt, ugyanis ez nem csak az izmainkra, de a lelkünkre is lazító, elengedő hatással van.  A mély, figyelmünket befelé irányító légzés mellett jobban együtt tudunk dolgozni a testünkkel és a kisbabával.  Álljon itt egy egyszerű gyakorlat a mély, hasi légzés tudatosítására:

 Feküdjünk hanyatt, felhúzott térdekkel, talpunk legyen a talajon. Kezünket tegyük a hasunkra a köldök alatti területre. Lazítsunk el, engedjük ki gyengéden a hasunkat (ne toljuk ki), majd húzzuk vissza. Ne gondoljunk a légzésre csak engedjük, hogy a hasunk mozogjon. Lassan, figyelmesen végezzük a gyakorlatot legalább öt percen át. Majd csukjuk be a szemünket és úgy folytassuk a gyakorlást. Egy idő múlva érezni fogjuk, hogy belégzéskor emelkedik, kilégzéskor süllyed a hasunk. Figyeljük meg a testünkben végbemenő változásokat, engedjük el a kilégzéssel a feszültségeket, testi és lelki fájdalmainkat, míg belégzéskor töltődjünk fel pozitív energiával.  

A nyugodt, mély légzést már a várandósság ideje alatt érdemes gyakorolni, hogy a szülés alatt tudatosan és hatékonyan tudjuk alkalmazni. Amikor a szülés során úgy érezzük, hogy a gát már nem tágul hatékonyan – és ezt égető érzés kíséri, amit nem a baba fejének megszületése okoz –, a fújtató légzés segíthet. Képzeljük el, hogy egy tollpihét kell a levegőben tartani apró, gyors ki- és belégzésekkel.

Ha mégsem

Ha valamiért mégsem valósult meg a gátvédelem a szülés során, ne keseredjünk el. A gátmetszés helyén tulajdonképpen egy seb keletkezik, amit ha megfelelően ápolunk, hamar gyógyulhat. Fontos, hogy gátmetszés vagy bármilyen nemű gátsérülés után naponta többször öblítsük a gát területét tiszta vízzel, az első napokban a vizeletürítés is folyó vízsugár mellett javasolt így elkerülhetjük a kellemetlen csípő érzést. Az aloe vera és körömvirág bázisú krémek, sprayek, és a jeges borogatás alkalmazása javasolt a seb környékén. Használjunk vastag és puha betétet a gyermekágyi időszakra, és kerüljük a hosszan tartó ülést! Az első időszakban a kisbabánk sokat szeretne majd mellen lenni, a szoptatás akár a nap felét is kiteheti, ezért érdemes mielőbb megpróbálkozni az oldalt fekvő helyzettel (ami a saját pihenésünket is jobbá teheti). Ha nehézségeink vannak a mellrehelyezéssel forduljunk szoptatási tanácsadóhoz vagy kérjünk segítséget a védőnőtől.  A székrekedés is nehezítheti a sebgyógyulást, ezért táplálkozzunk tudatosan, részesítsük előnyben a rostokban gazdag étkeket.

Az "énhatékonyság" és a szülés kapcsolata

Mit jelent az énhatékonyság és hogyan
kapcsolódik a szüléshez?

Egy amerikai tanulmány szerint a kismama jóga növeli a nők énhatékonyságát. Erre a képességünkre nagy szükség van akkor, amikor döntéseket hozunk egy-egy beavatkozást illetően, a szülés helyszíne vagy a szülés módja kapcsán. Hogy kell-e szülési tervet készíteni? - erről sokan sokféle véleménnyel vagyunk, viszont abban valószínűleg egyet értünk, hogy egy magas énhatékonységgal rendelkező kismama szülése testre szabottabb és "sikeresebb" lehet.

ÉNHATÉKONYSÁG

Ha valamit szeretnénk megvalósítani életünkben, minimálisan két dologra van szükség. Az első, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi a célunk és, hogy mit kell tennünk ennek elérése érdekében. A másik, hogy tudjunk hinni abban, hogy képesek leszünk elérni azt. Az emberek azon képességébe vetetett hitét, hogy képes célokat kitűzni, és megvalósítani, mivel rendelkezik a megvalósításhoz szükséges viselkedésformáknak, énhatékonyság érzésnek nevezzük. Az énhatékonyság érzés az ember önszabályozásában fontos szerepet tölt be: az a hitünk, hogy képesek vagyunk cselekvéseinkkel, tetteinkkel elérni a kitűzött célt, befolyásolja a döntéseinket, erőfeszítéseinket, törekvéseinket az élet számos területén. A magas énhatékonysággal jellemezhető személyekben az a meggyőződés él, hogy saját életkörülményeik alakítói, nem pedig a körülmények „áldozatai”.
Az énhatékonyság kialakulásában fontos szerepet töltenek be a korábbi siker- és kudarcélmények, a mások által nyújtott modellhatások, a meggyőződés, és a bátorítás.

Magas énhatékonysággal jellemezhető emberek sajátosságai:
- Képesek belemélyülni egy feladatba, tevékenységbe, valódi érdeklődést mutatnak azok iránt
- Kihívást jelentő célokat képesek maguk elé tűzni
- Képesek elköteleződni az általuk kitűzött célok mellett
- Ha nehéz feladattal, problémahelyzettel találkoznak, hajlamosak azt kihívásnak, megoldandó problémának értékelni
- Ha kudarcot vallanak a feladat megoldásában, akkor úgy értékelik, hogy vagy nem rendelkeztek a probléma megoldásához szükséges készségekkel, vagy nem tettek elég erőfeszítést, emiatt úgy értékelik a helyzetet, hogy lehet rajta változtatni, és erre törekszenek is.
- Önbizalmuk magasabb, nagyobb teljesítményre képesek, kevésbé hajlamosak a stresszre és a depresszióra

Az alacsonyabb énhatékonysággal rendelkező emberek sajátosságai:
- Kevésbé elkötelezettek a célok iránt, a tevékenységekbe is kevésbé képesek belefeledkezni
- Ha nehéz feladattal találkoznak, gyakran fenyegetettségnek élik meg, így hamar elriadnak a megoldásuktól
- Egy feladattal, vagy tevékenységgel kapcsolatban a lehetséges negatív kimenetelre, személyes elégtelenségükre, a feladattal megoldása elé gördülő akadályokra koncentrálnak
- Ha akadályba ütköznek, gyakran elkerülik azt, meghátrálnak, csökkentik erőfeszítéseiket
- Alacsonyabb az önértékelésük, hajlamosabbak a stresszre és a depresszióra

Forrás: Albert Bandura [1994]: Self-efficacy. In V. S. Ramachaudran (Ed.), Encyclopedia of
human behavior (Vol. 4, pp. 71-81). New York: Academic Press.

A létezés és elmúlás mantrája

 Egész az Ott/Om Purnam

Ez a gyönyörű mantra számomra a születést, a szülést, az állandóságot és a mulandóságot is jelenti. Ha a kisbabámra nézek miközben énekelem akkor pedig mindent ami földi létezésünket meghatározza. 

Egész az Ott és Egész az Itt
Teljesbol Teljes keletkezik.
Egésztõl Egész ha elszakad
Teljesnek mégis megmarad.

Om purnam ada om purna vidam
Purnat purnam rudasjate
Purnaszjam purnam adaja
Purnameva vasisjate.

Altató - születés dal

A magyar népdal világának egyik gyöngyszerem ez a agyon szép altató, (szerintem születés dal is)
Sebestyén Márta előadásában.
 Dal:

Altató

Szöveg:

Kimenék én ajtóm elejébe,
Föltekinték nagy magos mennyekbe.

Nyitva látám mennyeknek kapuját,
S nyitva látám mennyeknek kapuját.

Nyitva látám mennyeknek kapuját,
Azon belül mennyeknek ajtóját.
S azon belül egy kerek asztalkát.

S azon vala egy rengő bölcsőcske,
Bölcső mellett asszonyunk Mária.

A lábával rengetgeti vala,
S a szájával fúddogálja vala.

Aludjál el Istennek báránya,
Szeretetből jöttél a világra.

A WHO ajánlása a normális szüléshez

Attól függően, ki hol, hogyan hozta világra kisbabáját, minden kismamának más véleménye lehet a "hazai szülészetekről". A tapasztalat azt mutatja, sajnos ez nem csak abból adódik, hogy mindenki máshogy éli meg ezt a kétségkívül nagyon jelentős eseményt; objektíven nézve is hatalmas különbségek vannak az egyes intézményekben bevett gyakorlatban, bánásmódban is.
Vannak olyan szabályok, melyeket mindenhol szükségesnek tartanak, és vannak olyan beavatkozások, néha csak emberi (embertelen?) megnyilvánulások, amelyek ma már vitatottak a szakemberek körében. A szülés közeledtével érdemes körülnéznünk, tájékozódnunk, mi elfogadott, mi a gyakorlat abban az intézményben, ahol szülni fogunk, illetve hol vannak olyan feltételek, amilyeneket mi szeretnénk.
Elméletben igen, számos okból azonban a gyakorlatban sajnos a kismamák többségének ma még nem áll módjában szabadon választani bármelyik intézményt, de már az is biztonságérzetet adhat, ha tudjuk, mire számítsunk, ha fel tudunk készülni a várható körülményekre.

Mikre kell elsősorban rákérdeznünk?

A WHO már 10 évvel ezelőtt, 1999-ben kiadott egy gyakorlati kézikönyvet a "normális szülés" előtti és alatti ellátásokról, a szükségesnek, feleslegesnek, esetleg kimondottan károsnak tartott beavatkozásokról, illetve ajánlásainak okáról.
Négy fő pontba csoportosították a beavatkozásokat: az elsőben a bizonyíthatóan hasznos; a másodikban a nyilvánvalóan káros, megszüntetendő; a harmadikban a kérdéses, míg a negyedikben a gyakran helytelenül alkalmazott eljárásokat gyűjtötték össze.

1. Bizonyíthatóan hasznos eljárások, avagy "A" kategória
Röviden összefoglalva ebbe a kategóriába tartozik:
- a teljes terhesgondozási folyamat;
- a kismama folyamatos, igényeinek megfelelő mennyiségű és mélységű információval való ellátása a várandósság és a szülés során;
- a szülési terv készítése;
- a várandósság során felmerülő minden kockázati tényező felmérése;
- a kismama szabad választása, hol szeretné világra hozni gyermekét;
- a kismama nem csak fizikai, de érzelmi állapotának is folyamatos figyelemmel kísérése, empatikus támogatása a vajúdás és a szülés során;
- hogy a kismama ihasson a vajúdás során;
- hogy a vajúdás és a szülés során tartsák tiszteletben a kismama magánszféráját, és önbizalmát és biztonságérzetét azzal is, hogy a lehető legkevesebb, csak a legszükségesebb beavatkozást végzik el rajta;
- hogy a kismama dönthesse el, ki legyen még jelen a szülésnél;
- hogy a kismama maga választhassa meg (kimondottan bíztassák erre) a vajúdás és szülés közbeni testhelyzetét, illetve biztosítsák számára a szabad mozgás lehetőségét ez alatt az idő alatt;
- hogy lehetősége legyen választani a gyógyszermentes, alternatív fájdalomcsillapítási módszereket is;
- használjanak oxitocint azokban az esetekben, amelyekben nagy a vérveszteség okozta kockázat lehetősége;
- steril körülmények között vágják el a köldökzsinórt;
- az újszülöttet óvják a kihűléstől, de biztosítsanak mielőbbi lehetőséget az anya és a baba közötti közvetlen bőrkontaktusra, a baba születését követően egy órán belüli mellre helyezésére;
- ellenőrizzék rutinszerűen a magzatburkot és a méhlepényt ez utóbbi megszületését követően.

2. Nyilvánvalóan káros, megszüntetendő eljárások, avagy "B" kategória
Röviden összefoglalva ebbe a kategóriába tartozik:
- a rutinszerű borotválás és beöntés;
- a rutinszerűen alkalmazott intravénás infúzió a vajúdás és a szülés során;
- a rutinszerűen behelyezett intravénás kanül a megelőzés érdekében;
- a röntgenes medencemérés;
- az oxitocin adagolása a baba születése előtt olyan módszerekkel, melynek hatásai ellenőrizhetetlenek;
- háton fektetés (úgynevezett kőmetsző pozíció) a szülés alatt, akár kengyellel, akár anélkül;
- a hüvelyfalak masszírozása és nyújtása a kitolási szakban;
- hosszan kitartott, irányított nyomás a kitolási szakban;
- szájon át vagy injekcióban adagolt ergometrin rutinszerű alkalmazása a lepény megszületése előtt;
- a méhüreg rutinszerű kimosása és kézzel való ellenőrzése (betapintás) a szülés után;

3. Kérdéses, avagy elővigyázatosan használandó eljárások, amíg további kutatások nem bizonyítják szükségességük, alkalmazhatóságuk kérdését, avagy "C" kategória
Röviden összefoglalva ebbe a kategóriába tartozik:
- gyógyszermenetes fájdalomcsillapítás, mint például a bőr elektromos stimulálása, gyógynövények alkalmazása vagy a vízben vajúdás;
- a tágulási szak korai fázisában végzett, rutinszerű burokrepesztés;
- a kitolási szakban a nő hasára gyakorolt nyomás az orvosok, szülésznők részéről;
- rutinszerű gátmetszés;
- a magzat fejének vezetésére irányuló műfogások a szülés pillanatában;
- a mellbimbó ingerlése a lepényi szakban a méhösszehúzódások erősítése érdekében.

4. A gyakran helytelenül alkalmazott eljárások, avagy "D" kategória
Röviden összefoglalva ebbe a kategóriába tartozik:
- a kismama korlátozása a vajúdás során az evésben, ivásban;
- gyógyszeres fájdalomcsillapítás;
- epidurális érzéstelenítéssel történő fájdalomcsillapítás;
- a magzat műszeres monitorozása;
- maszk és steril köpeny viselése a szülésen részt vevők számára;
- gyakori hüvelyi vizsgálat, különösen, ha többen is végzik;
- vajúdás és szülés oxitocinnal történő gyorsítása;
- a kismama másik szobába szállítása a kitolási szak elején;
- húgyhólyag-katéterezés;
- a tágulás végén arra kényszeríteni a kismamát, hogy nyomjon, akkor is, amikor ő még nem érzi a nyomási ingert;
- rutinszerű ragaszkodás a kitolási szak meghatározott időtartamához (például egy óra), akkor is, ha mama és a magzat állapota is jó, és a szülés halad, csak más ütemben;
- műtétes szülésbefejezés;v- rutinszerű gátmetszés;
- a méhüreg kézzel történő ellenőrzése a szülés után.

Nehéz volna ma meghatározni, milyen körülmények között jönnek világra a gyerekek, milyenek az "általános feltételek" a szülészeteken. Ez ugyanis ma még intézményenként annyira eltérő, hogy szinte mindent felsorolhatnánk a rettenetes tapasztalatoktól a valóban harmonikus, bensőséges családi élményekig; mindegyikben lehetne igazság, és mindegyiket meg tudnánk cáfolni.

Forrás: origo