Vannak olyan szabályok, melyeket mindenhol szükségesnek tartanak, és vannak olyan beavatkozások, néha csak emberi (embertelen?) megnyilvánulások, amelyek ma már vitatottak a szakemberek körében. A szülés közeledtével érdemes körülnéznünk, tájékozódnunk, mi elfogadott, mi a gyakorlat abban az intézményben, ahol szülni fogunk, illetve hol vannak olyan feltételek, amilyeneket mi szeretnénk.
Elméletben igen, számos okból azonban a gyakorlatban sajnos a kismamák többségének ma még nem áll módjában szabadon választani bármelyik intézményt, de már az is biztonságérzetet adhat, ha tudjuk, mire számítsunk, ha fel tudunk készülni a várható körülményekre.
Mikre kell elsősorban rákérdeznünk?
A WHO már 10 évvel ezelőtt, 1999-ben kiadott egy gyakorlati kézikönyvet a "normális szülés" előtti és alatti ellátásokról, a szükségesnek, feleslegesnek, esetleg kimondottan károsnak tartott beavatkozásokról, illetve ajánlásainak okáról.
Négy fő pontba csoportosították a beavatkozásokat: az elsőben a bizonyíthatóan hasznos; a másodikban a nyilvánvalóan káros, megszüntetendő; a harmadikban a kérdéses, míg a negyedikben a gyakran helytelenül alkalmazott eljárásokat gyűjtötték össze.
1. Bizonyíthatóan hasznos eljárások, avagy "A" kategória
Röviden összefoglalva ebbe a kategóriába tartozik:
- a teljes terhesgondozási folyamat;
- a kismama folyamatos, igényeinek megfelelő mennyiségű és mélységű információval való ellátása a várandósság és a szülés során;
- a szülési terv készítése;
- a várandósság során felmerülő minden kockázati tényező felmérése;
- a kismama szabad választása, hol szeretné világra hozni gyermekét;
- a kismama nem csak fizikai, de érzelmi állapotának is folyamatos figyelemmel kísérése, empatikus támogatása a vajúdás és a szülés során;
- hogy a kismama ihasson a vajúdás során;
- hogy a vajúdás és a szülés során tartsák tiszteletben a kismama magánszféráját, és önbizalmát és biztonságérzetét azzal is, hogy a lehető legkevesebb, csak a legszükségesebb beavatkozást végzik el rajta;
- hogy a kismama dönthesse el, ki legyen még jelen a szülésnél;
- hogy a kismama maga választhassa meg (kimondottan bíztassák erre) a vajúdás és szülés közbeni testhelyzetét, illetve biztosítsák számára a szabad mozgás lehetőségét ez alatt az idő alatt;
- hogy lehetősége legyen választani a gyógyszermentes, alternatív fájdalomcsillapítási módszereket is;
- használjanak oxitocint azokban az esetekben, amelyekben nagy a vérveszteség okozta kockázat lehetősége;
- steril körülmények között vágják el a köldökzsinórt;
- az újszülöttet óvják a kihűléstől, de biztosítsanak mielőbbi lehetőséget az anya és a baba közötti közvetlen bőrkontaktusra, a baba születését követően egy órán belüli mellre helyezésére;
- ellenőrizzék rutinszerűen a magzatburkot és a méhlepényt ez utóbbi megszületését követően.
2. Nyilvánvalóan káros, megszüntetendő eljárások, avagy "B" kategória
Röviden összefoglalva ebbe a kategóriába tartozik:
- a rutinszerű borotválás és beöntés;
- a rutinszerűen alkalmazott intravénás infúzió a vajúdás és a szülés során;
- a rutinszerűen behelyezett intravénás kanül a megelőzés érdekében;
- a röntgenes medencemérés;
- az oxitocin adagolása a baba születése előtt olyan módszerekkel, melynek hatásai ellenőrizhetetlenek;
- háton fektetés (úgynevezett kőmetsző pozíció) a szülés alatt, akár kengyellel, akár anélkül;
- a hüvelyfalak masszírozása és nyújtása a kitolási szakban;
- hosszan kitartott, irányított nyomás a kitolási szakban;
- szájon át vagy injekcióban adagolt ergometrin rutinszerű alkalmazása a lepény megszületése előtt;
- a méhüreg rutinszerű kimosása és kézzel való ellenőrzése (betapintás) a szülés után;
3. Kérdéses, avagy elővigyázatosan használandó eljárások, amíg további kutatások nem bizonyítják szükségességük, alkalmazhatóságuk kérdését, avagy "C" kategória
Röviden összefoglalva ebbe a kategóriába tartozik:
- gyógyszermenetes fájdalomcsillapítás, mint például a bőr elektromos stimulálása, gyógynövények alkalmazása vagy a vízben vajúdás;
- a tágulási szak korai fázisában végzett, rutinszerű burokrepesztés;
- a kitolási szakban a nő hasára gyakorolt nyomás az orvosok, szülésznők részéről;
- rutinszerű gátmetszés;
- a magzat fejének vezetésére irányuló műfogások a szülés pillanatában;
- a mellbimbó ingerlése a lepényi szakban a méhösszehúzódások erősítése érdekében.
4. A gyakran helytelenül alkalmazott eljárások, avagy "D" kategória
Röviden összefoglalva ebbe a kategóriába tartozik:
- a kismama korlátozása a vajúdás során az evésben, ivásban;
- gyógyszeres fájdalomcsillapítás;
- epidurális érzéstelenítéssel történő fájdalomcsillapítás;
- a magzat műszeres monitorozása;
- maszk és steril köpeny viselése a szülésen részt vevők számára;
- gyakori hüvelyi vizsgálat, különösen, ha többen is végzik;
- vajúdás és szülés oxitocinnal történő gyorsítása;
- a kismama másik szobába szállítása a kitolási szak elején;
- húgyhólyag-katéterezés;
- a tágulás végén arra kényszeríteni a kismamát, hogy nyomjon, akkor is, amikor ő még nem érzi a nyomási ingert;
- rutinszerű ragaszkodás a kitolási szak meghatározott időtartamához (például egy óra), akkor is, ha mama és a magzat állapota is jó, és a szülés halad, csak más ütemben;
- műtétes szülésbefejezés;v- rutinszerű gátmetszés;
- a méhüreg kézzel történő ellenőrzése a szülés után.
Nehéz volna ma meghatározni, milyen körülmények között
jönnek világra a gyerekek, milyenek az "általános feltételek" a
szülészeteken. Ez ugyanis ma még intézményenként annyira eltérő, hogy szinte
mindent felsorolhatnánk a rettenetes tapasztalatoktól a valóban harmonikus,
bensőséges családi élményekig; mindegyikben lehetne igazság, és mindegyiket meg
tudnánk cáfolni.
Forrás: origo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése