Az anyaméh fizikai egyensúlya és a helyes testtartás

Három alapelvet említhetnék, amelyek fizikai szinten támogatják a várandósságot és a szülést.  Ezek az egyensúly, a gravitáció és a mozgás, illetve ezek ismerete és bölcs használata.

Ezen alapelvek megfelelő alkalmazása fizikailag könnyebbé teheti a várandósság idejét, támogatja a babák forgó mozgását, így azok könnyebben és pontosabban be tudnak helyezkedni az optimális fejvégű pozícióba, segítenek abban, hogy közvetlenül a szülést megelőzően a babának több helye legyen a leereszkedéshez, valamint megkönnyítik a vajúdás és a szülés menetét. Nem ritkán kerül sor császármetsésre azért, mert az anya elfáradt és kimerült, a vajúdás elhúzódott (meghaladta akár a 14-18 órát is, amellyel túllépte az intézményes kereteken belül előírtakat), a méhszáj még nem áll készen, vagy ha teljes tágulásban is van, a kisbaba még nem ereszkedett le. A kitolási szakasz tehát még csak ez után következne. Ilyenkor már nem sok időt kap a kismama, útközben már biztosan felmerült a beavatkozások lehetősége is (pl.: a burokrepesztés vagy az oxitocin infúzió), és ha ezzel párhuzamosan a baba szívhangja is romlik, az bizony egyértelművé teszi a szülés művi befejezését. Ilyen esetek hátterében a legtöbbször lelki elakadásokkal is kell számolni, azonban fizikai szinten is több tényező állhat a háttérben, amelyek megelőzése érdekében érdemes megfontolni és alkalmazni a fent említett alapelveket.

Az anyaméh fizikai egyensúlya és a helyes testtartás 

Az anyaméh órási változásokon megy keresztül a várandósság ideje alatt, ami kihat a környező szövetekre és szervekre is. Tömege 50-60 grammról 1000 grammra, űrtartalma 500-szorosára, hosszúsága 7 cm-ről 32 cm-re változik. Az egyensúly fogalma ebben az esetben az anyaméh környezetével kialakított egyensúlyára vonatkozik. Az egyensúly felbomlását a méhszalagok, a hasizmok, a kismedencei izmok és a medence ízületeinek krónikus feszessége vagy ugyanezen képletek krónikus gyengesége, lazasága okozhatja. A feszes izmokat és képleteket lazítani, valamint nyújtani, a gyengült és petyhüdt izmokat erősíteni kell, illetve ritkán, de szükséges lehet a has külső támogatása haskötővel.

Minden a testtartással kezdődik

Testtartásunk és izmaink tónusa kihatással van a méhszalagok állapotára is. Ha a mozgásszegény életmód és a helytelen testtartás már szokásunkká vált, megváltoztathatja a méh dőlésszögét, és akár el is csavarhatja azt (lásd a mellékelt ábrán).  Ez már a várandósság alatt okozhat tartási rendellenességeket a babánál (fejtető, homlok vagy arctartást), ami alapul szolgálhat a későbbi beilleszkedési és/vagy forgási rendellenességekhez is. Sok év helytelen testhasználatotot követően pusztán a helyes testtartás elsajátítása nem vezet eredményre, azonban esszenciális jelentőséggel bír.

HELYTELEN TESTTARTÁS ÁLLVA Fej: A fej előrebillen, a tekintet a talaj felé néz, a nyaki görbület fokozott. Mellkas és a vállak: Előreesett és lesüllyedt vállak. A mellkas beesett, így csökken a hasznos légzőfelület, emésztési nehézségek léphetnek fel. Derék:  A laza, gyengült hasizmok miatt a medence hátrabillen, feszesebbé, keményebbé válik a has, a húgyhólyagon megnövekszik a nyomás, derékfájás léphet fel. Térdek: A nyújtott térdek hátrafeszítik az ízületeket, előretolják a medencét, így megnövekszik a deréktáji görbület.

HELYES TESTTARTÁS ÁLLVA Fej: Állad a mellkasod felé húzva nyújtózz meg fejtetővel. Mellkas és a vállak: Zárd a lapockáidat egymáshoz, miközben a vállakat hátra és lefelé húzod, bordáidat távolítod a mellkasodtól. Derék: Feszítsd meg enyhén az alsó hasizmaidat, feneked húzd be, medencéd billentsd maga alá. Érezd, ahogyan „elsimul” és tehermentesítődik a derekad . Térdek: Enyhén hajítsd be a térdeidet, rugózz egyet. A bokáidat egyenesen tartva a lábaid csípőszéles terpeszben, vagy attól egy kicsit nagyobb távolságban helyezed el.

Akár túl feszes, akát túl laza az anyaméh környezete, az egyensúly helyreállítása az első és legfontosabb feladat. Az egyensúly megteremtése megelőzi a többi alapelvet és napi aktivitást igényel, hiszen az anyai test és a méh folyamatos átalakulásban vannak, ennél fogva állandó támogatást igényelnek. A legtöbb nő természetes szülésre vágyik, azonban ennek fizikai feltételei is vannak.  A mai urbanizált életmódunk miatt ezért többet és tudatosabban kell tennünk, mint elődeinknek, akik sokkal változatosabb fizikai kihívásoknak voltak kitéve, mint mi manapság. Az előrehajlások, a mély guggolások, a négykézláb-gyakorlatok és a tudatos légzés az alapjai  úgy szinte minden „modern”  kismamatorna-rendszernek, mint ahogyan a természeti népek rituális szülésfelkészítő táncainak is . Ha felidézzük, hogy egy parasztasszony annak idején hogyan látta el a hétköznapi teendőit – négykézláb vagy guggolva mosta fel a padlót, a kerti munkák során előrehajolgatott, gyalogolt és sok időt töltött a szabad levegőn – akkor világossá válik, hogy neki nem volt szüksége különösebb testi felkészülésre a szüléshez. Nem úgy, mint nekünk, mai nőnek! Ma már számos módszer közül válogathatunk, melyek felsorolásába nem bocsátkoznék bele, pusztán  annyit tancsolnék, hogy a kismama válasszon a személyiségéhez leginkább passzoló mozgásformát, amit élvezetesen, örömmel tud végezni. Felsorolom azonban azokat a főbb szempontokat és elemek, amelyek megléte elengedhtetlen ahhoz, hogy a kismama teste fizikailag felkészült legyen a szülésre.

A fizikai egyensúlyt támogatja:

•  Mély előrehajlás-gyakorlat (részletes leírását lásd később)
• Hastánc, aktív csípőmozgások
• Medencefenék stabilizálása jóga, pilates, vagy gyógytorna módszerekkel
• A medencefenék tudatos ellazításának megtanulása
• Gátizom torna,  guggolások
• A nagy horpaszizom (psoas) nyújtása
• A hasizom erősítése és a törzs stabilizálása
• Helyes testtartás ülés és állás közben
• Szimmetrikus testhasználat, az egyoldalú terhelés elkerülése
• Helyes gerinchasználat (pl.: helyzetváltoztatás vagy súlycipelés közben)
• Könnyed, rugalmas járás ringó csípővel
• Aktív szexuális élet a babavárás ideje alatt is
• Egészséges táplálkozás, megfelelő folyadékbevitel

Ahogyan Ina May Gaskin írja Útmutató Szüléshez című könyvében: „Nincs még egy olyan szerv, mint a női méh. Ha a férfiaknak lenne hasonló, dicsekednének vele. Nekünk is kellene.” Kedves leendő anyukák, legyetek hát büszkék a méhetekre, és ne feldkezzetek meg róla.

A másik fontos alapelv, amiről érdemes tájékozódni, az a gravitációnak a várandósságban és a szülésben betöltött igen fontos szerepe. Erről olvashattok a jövő héten.  

Hét Napban megjelent cikk, | 2015.2.11 | LXX. évfolyam 6. szám Baba-mama rovat

A gravitáció és a szabad mozgás jelentősége

Három alapelvet említhetnék, amelyek fizikai szinten támogatják a várandósságot és a szülést.  Ezek az egyensúly, a gravitáció és a mozgás, illetve ezek ismerete és bölcs használata.

Ezen alapelvek megfelelő alkalmazása fizikailag könnyebbé teheti a várandósság idejét, támogatja a babák forgó mozgását, így azok könnyebben és pontosabban be tudnak helyezkedni az optimális fejvégű pozícióba, segítenek abban, hogy közvetlenül a szülést megelőzően a babának több helye legyen a leereszkedéshez, valamint megkönnyítik a vajúdás és a szülés menetét. Nem ritkán kerül sor császármetsésre azért, mert az anya elfáradt és kimerült, a vajúdás elhúzódott (meghaladta akár a 14-18 órát is, amellyel túllépte az intézményes kereteken belül előírtakat), a méhszáj még nem áll készen, vagy ha teljes tágulásban is van, a kisbaba még nem ereszkedett le. A kitolási szakasz tehát még csak ez után következne. Ilyenkor már nem sok időt kap a kismama, útközben már biztosan felmerült a beavatkozások lehetősége is (pl.: a burokrepesztés vagy az oxitocin infúzió), és ha ezzel párhuzamosan a baba szívhangja is romlik, az bizony egyértelművé teszi a szülés művi befejezését. Ilyen esetek hátterében a legtöbbször lelki elakadásokkal is kell számolni, azonban fizikai szinten is több tényező állhat a háttérben, amelyek megelőzése érdekében érdemes megfontolni és alkalmazni a fent említett alapelveket.

A  gravitáció és a szabad mozgás jelentősége

Gondolkodtál már azon kedves kismama, hogy amikor majd eljön a „nagy nap” hogyan szeretnél vajúdni vagy, hogy milyen pózban szeretnél szülni? Elképzelted már, hogy a testednek mi lenne a legkényelmesebb póz vagy, hogy milyen alternatív módszerekkel segítenél a fájdalmaidon? A szülésfelkészítőimen vagy a jóga óráimon, amikor a vajúdás folyamata és szülés a téma, mindig érzek egy  kis feszültséget a csoportjaimban és kimondva, vagy kimondatlanul is, de ott motoszkál a levegőben az a méltán jogos kérdést: „Akkor miért is kell irányítás alatt háton fekve szülnünk?”

Nőként, mozgástani  szakemberként és dúlaként is nehezen fogadom el azt a tényt, hogy szemben a természet törvényeivel, a felvilágosult és fejlett orvostudomány egy egészen szűkre szabott elvárás-rendszerbe kényszeríteni a szülő nőket. És akkor ott állunk mi nők életünk talán legmeghatározóbb élménye előtt és ahelyett, hogy valóban az ösztöneinkre hallgathatnánk, megélhetnénk a teljes folyamatot egy egészként, stratégiákat és terveket kell szövögetnünk, amelyek átsegítenek minket a szülészetek csapdáin.

Szülőágyak fogságában

Kultúrtörténeti érdekesség, hogy a hanyatt fekve szülés Franciaországban XIV. Lajos idejében terjedt el. A király így akarta végignézni, hogyan szül a felesége.  Egyes feltételezések szerint ez az esemény szabott gátat az addig szabadon választható pózoknak, ami hamarosan elterjedt és fájdalmas divattá vált. Az újkor hajnalán az orvostudomány technikai forradalma a szülészetet egyre inkább sebészeti ágazattá változtatta, ami a nőket hanyatt fekvésre kényszerítette, hogy a különböző beavatkozásokat el tudják rajtuk végezni, miközben egyre több bába keveredett boszorkányperekbe. A bábák sajnos azóta sem nyerték vissza méltó helyüket, és még ma is igen gyakran érik őket rosszalló megjegyzések. A kórházi szülésznők szerepe pedig mindenkor alárendelt az orvoséval szemben. Amióta a kisbabák kórházakban születnek az anyák hanyatt fekve, folyamatos megfigyelés és irányítás alatt szülnek, és gyakran olyan beavatkozásokat is végrehajtanak rajtuk, amelyek szükségessége egyre vitatottabb. A szabad mozgás, az evés és az ivás tiltása, valamint a szülőágyon (is) teljes irányítás alatt álló anyák kompetenciái és szabadságjogai több ponton sérülnek. 

 „Kismama feküdjön fel az ágyra! Ha azt csinálja, amit mondunk, akkor minden rendben lesz.”

Sajnálatos módon, a háton fekvő szülőpozíció azon túl, hogy a szülés körüli csapatnak biztosítja a kényelmesebb hozzáférést és a teljes körű befolyást, a nő számára számtalan hátránnyal jár. Elsősorban azért, mert a medence átmérője akár 30%-kal is csökkenthet, és az előnytelen pozíció miatt az anya kénytelen közvetlenül a keresztcsont irányába nyomni. Az így ható belső erők miatt a medence átmérője tovább szűkül, ami a kisbabának még nagyobb kihívást jelent az egyébként is szűk helyen való áthaladáshoz, és az anya is erős fájdalmakat él át. Háton fekvésben az anatómiai adottságok és az előbbiekben leírt okoknál fogva a szülőcsatorna felfelé ívelődik, így a nőnek a gravitáció ellenében kell kitolnia a babáját.

A kőmetsző pózban (hanyatt fekvő helyzetben, magasra felhúzott lábakkal) történő szülés során az erőltetés miatt olyan erőbehatások keletkeznek, amelyek károsan hatnak a medence ízületeinek a struktúráira, a természetesnél nagyobb feszítőerők lépnek fel, melyek a csípőlapátokat nagy erővel távolítják el egymástól, alapot adva számos lehetséges fizikai traumának. Ennek eredményeképpen, a szülés után elhúzódhat a felépülés, tartós és meglehetősen erős csípő-, derék-, és szeméremcsont fájdalom léphet fel. A szülés után jelentkező aranyérproblémák és vizelet inkontinencia kialakulásának a hátterében az erőltetett kitolás nagyobb okozati összefüggéseket mutat, mint a gátmetszés elmulasztása. Emellett az irányított és erőltetett szülés során sokkal erősebb hasprésre van szükség, mint egy függőleges testhelyzetben, a medencefenék izmai nem képesek a megfelelő mértékben ellazulni, (tehát a rendeltetésüknek megfelelő módon működni), hiszen a megnövekedett nyomásra kompenzációval, azaz izommunkával válaszolnak. A feszes gátizmok pedig további korlátozást jelentenek a baba számára és megnövelik a gátmetszés szükségességét. Tény, hogy ha a nők szabadon mozoghatnak, és függőleges testhelyzetben szülhetnek, akkor a műszeres szülésbefejezések aránya csökken, a kitolási szakasz rövidebb, és kevésbé valószínű, hogy szükség lesz gátmetszésre. (Hodnett, Gates és Hofmeyer „Continuous support for women”)

„Együttműködöm a testemmel és a babámmal. Hagyom, hogy az ösztöneim vezessenek.”

A szülés energiája nem lineáris természetű, hanem spirális. Az nők ösztönösen szeretik ringatni és forgatni a csípőjüket vajúdáskor, mert az enyhíti a fájdalmaikat, a mozgás önbizalmat ad, és segíti a babák mozgását is, amely szintén egy forgó mozgás. Az ideális szülő póz lehetővé teszi a keresztcsont és a farokcsont számára a szabad elmozdulást (háton fekve az ágynak ütköznek), a medence átmérője minden irányba tágulni képes, és ha szükséges, az anya a kitolás alatt is változtathat pózt.

Egy felmérés szerint az amerikai nők 57%-a háton fekve, 35 %-a félig ülő helyzetben, 4%-a oldalt fekve, 3%-a guggolva és pusztán 1%-a szült négykézláb pózban intézményi kereteken belül. A magyarországi Bábakalács Születésház nyilvánosságra hozott statisztikái alapján a tavalyi évben (2014) 62 kisbaba született náluk, az anyák több mint fele, (36) négykézláb szült, tízen állva, heten guggolva, négyen térdelve, hárman ülve, ketten pedig fekve (ebből egy esetben volt az anya szabad választása, egy esetben pedig a bábák javasolták a pózt). Szinte ugyanez az eloszlás figyelhető meg más intézményekben vagy bábai praxisban, ahol biztosítottak a háborítatlan körülmények: a legtöbb nő egy függőleges testhelyzetet választ és csak elenyésző százalékuk a hanyatt fekvést (hazai statisztikát a témában sajnos nem találtam).  

Kedves kismamák, amikor szülünk, valóban emlősök vagyunk. A vajúdás és a szülés során agyunk ún. primitív része, az ösztönök lakhelye kell(enne), hogy aktiválódjon nem a tudatos, gondolkodó része.  A test bölcs és pontosan tudja, hogy mit kell tennie, különösen akkor, ha hagyják szabadon gondolkodni, illetve tenni a dolgát, és az irányítás helyett csak megfelelő támogatást kap. Úgy gondolom a háton fekvés egy olyan természetellenes szülő póz, amelyben a testünk sérülékeny, és nehezen találja fel magát irányítás nélkül, ezért ha így kell szülnünk, lehet, hogy tanácsos követni a szülésznő vagy az orvos instrukcióit, mivel azok átsegítenek a nehézségeken (DE még ez sem garancia arra nézve, hogy sértetlenül megúszná a gátunk). Érdemes azonban olyan intézményt választani a szülés helyszínéül, amelyben lehetőség van a szabad mozgásra és pozícióválasztásra, és a testi egészségen túl a lelki is helyet kap. Emellett fontos lenne az is, hogy legyen végre bátorságunk kimondani azt, amit mindannyian érzünk, tudunk: baj van a szemléletmóddal és a bánásmóddal a kórházainkban!

A Hét Napban megjelent cikk  2015.2.11 | LXX. évfolyam 6. szám, Baba-mama rovat

Útravaló kismamáknak

Az első, illetve talán a legfontosabb a várandósság alatt, hogy a tested és a lelked egyensúlyba hozd. Ebben a cikksorozatban megpróbálok több oldalról rávilágítani erre az egyensúlyra. Különféle módszerekről, elvek ismertetéséről, gyakorlati tanácsokról lesz szó, melyek a harmóniára való törekvés rögös útján segíthetnek neked, kedves kismama, aki babádra várva egy csodálatos utazáson veszel most részt.

A várandósság a szellemi gyarapodás kimeríthetetlen lehetőségeit hordozza magában, számos testi változással kell szembenézned, miközben életed legintenzívebb önismereti és személyiségfejlesztő tréningjén veszel részt. Minden, amit magadért és a kisbabádért teszel, és minden, ami veled történik ez idő alatt, felkészít a szülésre és az anyaságra. Bátorság, türelem, nyitottság, (ön)bizalom — ezek lesznek a legjobb tanácsadóid ezen az úton. Vedd magad körül támogatással, szeretettel, engedd el a félelmeidet, és élvezd az áldott állapot minden napját — még akkor is, ha nehézségeket állít eléd, hiszen a kihívások tesznek bennünket harcos, erős jellemmé. Meg kell tanulnod döntéseket hozni, és vállalni értük a felelősséget, hiszen a kisbaba világrajövetele után a szülőség is a folyamatos döntésekről, a felelősséggel járó tettekről, a (fel)vállalásról szól. A várandósság és a szülés nem a külvilágban zajlik, hanem belül, a lelkedben, a tested minden porcikájában, a méhed biztonságot adó melegében. Te vagy az, aki ebben a folyamatban irányítod és megéled a dolgokat. Te és a fejlődő kisbabád, akik Egy Egészet alkottok. Szeresd és becsüld meg magad, mert megérdemled!

HARMÓNIÁBAN A TESTEDDEL

A test a lélek otthona — tartják a bölcsek. A tested most a fejlődő kisbabád otthona is. Gondoskodj tehát a megfelelő táplálék- és folyadékbevitelről, a megfelelő testmozgásról, és nem utolsósorban tápláld azokat a lelki és tudati folyamatokat, amelyek végigkísérnek a kilenc hónap alatt.

Életmód

Ahogyan számos környezeti hatás, úgy az anyai viselkedés is befolyásolja az örökölt információk érvényesülését. Ezt a tudomány epigenetikának (gének feletti hatásnak) nevezi. Epigenetikai faktor: az anya-magzat viszony, az anyai táplálkozás, az anyaistressz-szint, a hormonhatások, a gyógyszerek és táplálékkiegészítők, az anya társas kapcsolatainak jellege és a fizikai aktivitás. Jó hír, hogy tudatos életmóddal mindegyik felsorolt tényezőre lehet hatni. A kismamajóga például bizonyítottan csökkenti az anyaistressz-szintet, javítja a kismamák életminőségét és társas kapcsolatait (Curtis-Weinrib-Katz — Systematic Review of Yoga for Pregnant Women: Current Status and Future Directions). A partneri kapcsolat ápolása, az egymás iránti nyitottság jó alap az új család kialakulásához, kiegyensúlyozott táplálkozással és testmozgással pedig gondoskodhatsz babád számára az egészséges életkezdésről.

„Harmóniában vagyok a környezetemmel, egészségesen táplálkozom, s így nevelek életerős kisbabát a méhemben”

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, de mégis mit jelent egészségesen táplálkozni? A teljesség igénye nélkül a legfontosabb elveket sorolom fel, de ez a téma további tájékozódást is megérdemel . A táplálkozási szokásaid is, mint sok minden más a babavárás témakörében, egyéni igények és meggyőződés szerint kell, hogy kialakuljanak. Fontos, hogy tájékozott legyél, és ismerd el, ha az eddigi szokásaidban akad kivetnivaló. Változtass bátran! Erre is kitűnő időszak a babavárás. Lehetőleg bio eredetű, de semmiképpen sem nagyiparilag előállított élelmiszert fogyassz, sok nyers zöldséget és gyümölcsöt, valamint megfelelő mennyiségű és minőségű fehérjét, vitamint (a legfontosabbak az A-, B-, C-, D-, E-, K-vitamin és a folsav), ásványi anyagot (például vasat és cinket), nyomelemet (szelént, magnéziumot, kalciumot, jódot), telítetlen zsírsavat (különösen ómega-3-at), s mindezt lehetőleg természetes forrásból. Kerüld a finomított élelmiszerek bevitelét, a csokoládét és a péksüteményeket, helyettük a teljes kiőrlésű alapanyagból készült élelmiszereket és az édes gyümölcsöket részesítsd előnyben. Magas rosttartalmú ételeket nemcsak azért érdemes fogyasztani, mert a szakemberek szerint egészségesebbek, mint finomított társaik, hanem mert általuk a nem kívánt testsúlygyarapodás veszélye és az aranyér kialakulásának kockázata is csökkenthető. Naponta többször egyél kevesebbet. Nem igaz, hogy két ember helyett kell enned! Inkább lélegezned kell(ene) két ember helyett (de erről majd egy későbbi alkalommal bővebben is szólunk). Ha vegetáriánus vagy, akkor sem kell lemondanod az elveidről, csak oda kell figyelned a megfelelő és a változatos étrendre. Fogyassz sok olajos magvat és hüvelyest. A fehérjében, vitaminban (főleg E-vitaminban) gazdag ételek hozzájárulnak a gát épségének megőrzéséhez, és rugalmasabbá, ellenállóbbá teszik a szöveteket. Ne feledkezz meg a kellő mennyiségű folyadék beviteléről sem! A legjobb a tiszta víz, a frissen facsart gyümölcs- és zöldséglé, illetve hasznos lehet a gyógytea is. Hallgass az ösztöneidre!Azok az anyák, akik több gyermeket szültek, már tudják, hogy minden várandósságuk más. Bizonyos ételek és ízek, melyek az egyik terhesség idején jólestek, a másik esetében akár undort is okozhatnak. Tehát az egészség érdekében nincsenek szabályok, csak általános elvek.

„Erős és hajlékony testemben egészséges kisbabát növesztek”

A táplálkozás mellett a helyes testmozgással és a testkultúrával tehetünk a legtöbbet a saját és a kisbabánk egészségéért. Civilizált világunkban még inkább fontos a tudatos testkultúra elsajátítása, különösképpen olyan kiemelt életszakaszokban, mint amilyen a babavárás is. Gondoltad volna, hogy a baba helyes beilleszkedésére, a szülés kimenetelére és a gyerekágyi időszak alatt a test regenerálódására is nagymértékben hat az anyai testtartás, illetve a testmozgás a várandósság alatt? Rendszeres testmozgással elejét vehetjük a várandóssággal járó kellemetlenségeknek, mint amilyen a hát- és a derékfájás, a láb visszeressége, a végtagok vizesedése, valamint a rossz közérzet — beleértve a levertséget és a feszült hangulatot. Csökkenthető, illetve megelőzhető a vizeletinkontinencia és az aranyér kialakulása. Terhességi cukorbetegség esetén ritkábban van szükség inzulinterápiára. Rendszeres testmozgással növekszik a test tudatossága, javul a kondíció, ami megkönnyíti a vajúdást és a szülést. Több összefoglaló tanulmány is megállapította, hogy a fizikai aktivitás jó hatással van a várandós nőkre, és a rendszeres testmozgás nem hozható összefüggésbe az újszülöttet érintő kockázati tényezőkkel.

Három alapelvet említhetnék, melyek fizikai tekintetben támogatják a várandósságot: azegyensúly, a gravitáció és a mozgás. A következő héten ezeket az alapelveket részletezem.

(Folytatjuk)

Megjelent: Hét Nap, 2015.2.7 | LXX. évfolyam 5. szám/ Baba-mama
Útravaló kismamáknak

Gátmetszés: jó-e ha rutinszerűen végzik?

Gátmetszés hüvelyi szülés során
(Tanulmány összefoglaló a Cochren - adatbázisból)

A vizsgálatot a 
Cochrane Collaboration  végezte  el.  Ez  a  nemzetközi  szervezet  az  egészség  és  orvostudomány  számos területén a legjobb minőségben véghezvitt kutatások precíz, rendszerezett áttekintését követi nyomon, napra készen.
Hüvelyi, természetes szülés során a gát területe sérülhet. Ez leggyakrabban akkor következik be, amikor a baba feje megszületik, különösen akkor, ha gyors szülésről van szó. A gátsérülés érintheti a gát bőrrétegét (első fokú sérülés),  az izomréteget (másodfokú sérülés) és a végbél izomzatát és nyálkahártyáját (végbélbe hatoló, harmad fokú sérülés).  A súlyosabb sérülések és azok következményeinek elkerülése érdekében a szülésznő vagy az szülész úgy dönthet, hogy gátmetszést hajt végre. A vágást később varrással állítják helyre. Számos kórházban azonban rutinszerűen végzik ezt az eljárást. 

A tanulmány célja az volt, hogy összehasonlítsa a rutinszerűen alkalmazott gátmetszés és a szükségszerűen végzett gátmetszés előnyeit illetve hátrányait a nőre és a babára nézve. Nyolc tanulmányt vizsgáltak meg, amelyek mind véletlenszerű mintavétellel dolgoztak és összesen több, mint 5000 nő esetét tartalmazták. Az adatokat két csoportba sorolták: az egyikben a rutinszerűen végzett bemetszések, míg a másikban a moderált (vagy szükségszerűen) alkalmazott bemetszések adatai szerepeltek.  A rutinszerűen alkalmazott gátmetszések csoportban a nők 75,15% -án,  míg a szükségszerűen végzett gátmetszések csoportjában a nők mindössze 28,4% - án alkalmazták az eljárást. Az eredményekből egyértelműen kiderült, hogy a  szükségszerűen végzett gátmetszés gyakorlata összehasonlítva a rutin eljárással, számos előnnyel jár. A nőknél ugyanis ebben a csoportban ritkábban fordult elő súlyos gátsérülés, ritkábban volt szükség varrásra és kevesebb volt a szövődmény is a szülést követő egy héten belül. Nem találtak különbséget a súlyos fájdalom, a vizelet inkontinencia, a fájdalmas közösülés vagy a súlyos hüvelyi és/vagy gátsérülés előfordulási aránya között. Tehát mindezek nem előzhetőek meg a gátmetszéssel.

(Episiotomy for vaginal birth, Carroli G, Mignini L, 21 January 2009,  Cochrane, Pregnancy and childbirth group)