A WHO AJÁNLÁSA A NORMÁLIS SZÜLÉSHEZ

A WHO már 10 évvel ezelőtt, 1999-ben kiadott egy gyakorlati kézikönyvet a "normális szülés" előtti és alatti ellátásokról, a szükségesnek, feleslegesnek, esetleg kimondottan károsnak tartott beavatkozásokról, illetve ajánlásainak okáról. 

Négy fő pontba csoportosították a beavatkozásokat: az elsőben a bizonyíthatóan hasznos; a másodikban a nyilvánvalóan káros, megszüntetendő; a harmadikban a kérdéses, míg a negyedikben a gyakran helytelenül alkalmazott eljárásokat gyűjtötték össze.

1. Bizonyíthatóan hasznos eljárások, avagy "A" kategória

Röviden összefoglalva ebbe a kategóriába tartozik: 

- a teljes terhesgondozási folyamat;

- a kismama folyamatos, igényeinek megfelelő mennyiségű és mélységű információval való ellátása a várandósság és a szülés során; 

- a szülési terv készítése; 

- a várandósság során felmerülő minden kockázati tényező felmérése; 

- a kismama szabad választása, hol szeretné világra hozni gyermekét; 

- a kismama nem csak fizikai, de érzelmi állapotának is folyamatos figyelemmel kísérése, empatikus támogatása a vajúdás és a szülés során; 

- hogy a kismama ihasson a vajúdás során; 

- hogy a vajúdás és a szülés során tartsák tiszteletben a kismama magánszféráját, és önbizalmát és biztonságérzetét azzal is, hogy a lehető legkevesebb, csak a legszükségesebb beavatkozást végzik el rajta;

- hogy a kismama dönthesse el, ki legyen még jelen a szülésnél; 

- hogy a kismama maga választhassa meg (kimondottan bíztassák erre) a vajúdás és szülés közbeni testhelyzetét, illetve biztosítsák számára a szabad mozgás lehetőségét ez alatt az idő alatt;

- hogy lehetősége legyen választani a gyógyszermentes, alternatív fájdalomcsillapítási módszereket is;

- használjanak oxitocint azokban az esetekben, amelyekben nagy a vérveszteség okozta kockázat lehetősége; 

- steril körülmények között vágják el a köldökzsinórt;

- az újszülöttet óvják a kihűléstől, de biztosítsanak mielőbbi lehetőséget az anya és a baba közötti közvetlen bőrkontaktusra, a baba születését követően egy órán belüli mellre helyezésére;

- ellenőrizzék rutinszerűen a magzatburkot és a méhlepényt ez utóbbi megszületését követően.

2. Nyilvánvalóan káros, megszüntetendő eljárások, avagy "B" kategória

Röviden összefoglalva ebbe a kategóriába tartozik:

- a rutinszerű borotválás és beöntés;

- a rutinszerűen alkalmazott intravénás infúzió a vajúdás és a szülés során; 

- a rutinszerűen behelyezett intravénás kanül a megelőzés érdekében;

- a röntgenes medencemérés;

- az oxitocin adagolása a baba születése előtt olyan módszerekkel, melynek hatásai ellenőrizhetetlenek; 

- háton fektetés (úgynevezett kőmetsző pozíció) a szülés alatt, akár kengyellel, akár anélkül;

- a hüvelyfalak masszírozása és nyújtása a kitolási szakban;

- hosszan kitartott, irányított nyomás a kitolási szakban;

- szájon át vagy injekcióban adagolt ergometrin rutinszerű alkalmazása a lepény megszületése előtt;

- a méhüreg rutinszerű kimosása és kézzel való ellenőrzése (betapintás) a szülés után;

3. Kérdéses, avagy elővigyázatosan használandó eljárások, amíg további kutatások nem bizonyítják szükségességük, alkalmazhatóságuk kérdését, avagy "C" kategória

Röviden összefoglalva ebbe a kategóriába tartozik:

- gyógyszermenetes fájdalomcsillapítás, mint például a bőr elektromos stimulálása, gyógynövények alkalmazása vagy a vízben vajúdás; 

- a tágulási szak korai fázisában végzett, rutinszerű burokrepesztés;

- a kitolási szakban a nő hasára gyakorolt nyomás az orvosok, szülésznők részéről;

- rutinszerű gátmetszés;

- a magzat fejének vezetésére irányuló műfogások a szülés pillanatában;

- a mellbimbó ingerlése a lepényi szakban a méhösszehúzódások erősítése érdekében.

4. A gyakran helytelenül alkalmazott eljárások, avagy "D" kategória

Röviden összefoglalva ebbe a kategóriába tartozik:

- a kismama korlátozása a vajúdás során az evésben, ivásban;

- gyógyszeres fájdalomcsillapítás;

- epidurális érzéstelenítéssel történő fájdalomcsillapítás;

- a magzat műszeres monitorozása;

- maszk és steril köpeny viselése a szülésen részt vevők számára; 

- gyakori hüvelyi vizsgálat, különösen, ha többen is végzik;

- vajúdás és szülés oxitocinnal történő gyorsítása;

- a kismama másik szobába szállítása a kitolási szak elején;

- húgyhólyag-katéterezés;

- a tágulás végén arra kényszeríteni a kismamát, hogy nyomjon, akkor is, amikor ő még nem érzi a nyomási ingert;

- rutinszerű ragaszkodás a kitolási szak meghatározott időtartamához (például egy óra), akkor is, ha mama és a magzat állapota is jó, és a szülés halad, csak más ütemben;

- műtétes szülésbefejezés;v- rutinszerű gátmetszés;

- a méhüreg kézzel történő ellenőrzése a szülés után.

Nehéz volna ma meghatározni, milyen körülmények között jönnek világra a gyerekek, milyenek az "általános feltételek" a szülészeteken. Ez ugyanis ma még intézményenként annyira eltérő, hogy szinte mindent felsorolhatnánk a rettenetes tapasztalatoktól a valóban harmonikus, bensőséges családi élményekig; mindegyikben lehetne igazság, és mindegyiket meg tudnánk cáfolni.